Országos TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ és Kirakodóvásár • 2018. április 13–15.
tanchaz.hu
Fonó Budai Zeneház, 2017. december 6.
20 éve kezdődtek Európa (és talán a világ) legnagyobb egységes hangszeres népzenei gyűjteményének, az Utolsó Órának felvételei a Fonóban. A Hagyományok Háza és a Fonó Budai Zeneház együtt idén jubileumi sorozattal készül, amely a meghívott adatközlő mesterek mellett bemutatja a fiatal generációt is.
„Az Utolsó Óra projekt stúdiómunkálatai 2001 szeptemberében lezárultak. Az »Utolsó Óra« elnevezés sajnos, nagyon találó volt. Volt olyan idős muzsikus is, akit itt, Budapesten, a Fonó Budai Zeneház előtt, a felvételek idején, az utcán ért utol a halál, és azóta is, az itt járt mestereink közül egyre többen foglalják el helyüket a nagy, égi zenekarban. Mi, az itt maradt tanítványok pedig csak reménykedhetünk, hogy amit öreg mestereink dohány-sárga ujjairól a gépek segítségével »letapogattunk« és elmentettünk, az ugyanolyan érték marad, még az utánunk következők szemében is.” (Agócs Gergely népzenekutató, gyűjtésvezető)
 
gyergyoi muzsikusok

Az Utolsó Óra gyűjtései során, 1998-ban két zenekar érkezett Gyergyóból. A damuki román muzsikusok két hegedű és gardon felállásban játszottak, Gyergyócsomafalváról pedig két magyar hegedűs, cimbalmos, nagybőgős és furulyás jött akkor Budapestre. A hangszeres népzenét kiválóan játszó cigányzenészcsaládok ezen a vidéken már kihaltak, csak nevük maradt fent.

Azonban idővel helyükre állt egy másik generáció: székely parasztok vagy gazdálkodók gyermekei, akik maguktól, egy tanítótól, vagy még cigányzenésztől tanulták a mesterséget, és a közösség bővítette-csiszolta tudásukat az akkoriban még gyakori bálokban, kalákákban, lakodalmakban. Meglepően jól vették át a cigányoktól a helyi hagyományos hangszeres zenét. Azóta is ezek a székely zenészgenerációk zenélnek Gyergyóban a ritkuló alkalmakkor, esetenként a fizikai munkától nehéz kézzel. Nem muzsikálásból élnek, a korábbi virtuóz hegedülés náluk már ritkább, de a klasszikus gyűjtések anyagát hiánytalanul tudják. Általában jól ismerik egymást – hiszen kevesen vannak a gyergyói medencében –, a távolságok is könnyen legyőzhetők, így gyakran előfordul, hogy a csomafalvi Szárhegyről, a ditrói Remetéről hív zenésztársat. Azonban míg pl. Mezőségben a zenészek vegyesen játszanak románoknak, magyaroknak, addig Gyergyóban a zeneszolgáltatás etnikai alapon történik: a medence szélén található román településekre nem járnak magyar zenészek és fordítva.

Gyergyóban – talán a vidék szegénységének, pénztelenségének tudható be – hagyományosan kevés zenészt alkalmaztak még a nagyobb lakodalmakban is. Kodály írja, hogy „még a háború előtt is tanúja lehettem, hogy jómódú székely lakodalomban egyetlen szál cigány szolgáltatta a tánczenét mindenki megelégedésére”. Leírásokból köztudott, hogy Gyergyóban is volt régen ütőgardon. Ez a gyimesi típushoz képest sokkal testesebb, kávás gardon, csellószerű arányokkal, de egy kicsivel kisebb, mint a felcsíki, és mély hangjának, tonális hangolatlanságának köszönhetően (régi, burkolt telefondrótokkal felhúrozva) egyértelműen ritmikus, dobfunkciót látott el a zenekarban. A gardont a magyar adatközlők már rég nem használják, a csomafalviak csak a gyűjtők kedvéért vették elő a padlásról, és tették használhatóvá. A gyergyói viszonylagos elzártság azon túl, hogy sok ősrégi dallamot őrzött meg, nem jelenti az Erdélyben máshol megszokott dallamtípusok hiányát. A gyergyói „marosszéki” (forgatós típusú) tánc dallamai között például a Kalotaszegen legényesként megismert dallamokat találunk, mint ahogy a csárdások között is sok az Erdélyben általánosan használt népdal.

A Fonóba most érkező csapat tagjai közül csupán egyetlen csomafalvi hegedűs, az 1944-es születésű Bartalis Ferenc szerepelt az Utolsó Óra akkori gyűjtésein. A tervek szerint rajta kívül Szőcs János furulyás, Gál Imre hegedűs, Péter Vilmos cimbalmos, Bakos József harmonikás, valamint Balázs Kercsó Alpár bőgős lesz a Fonó vendége. (Árendás Péter – Kelemen László)

Bővebb információ: