Zene húros hangszerekre, ütőkre és énekszóra
Herczku Ágnes munkásságát nem kell bemutatni, hiszen a magyar „etno-kortárs” zenei környezet élvonalbeli szereplője. Etno, mert eszköztára a hagyományos népdaléneklésen alapul; kortárs, mert kitartóan keresi a műfajból eredő és énekesi adottságaiban rejlő kapcsolódási pontokat; saját produkcióiban és közreműködőként egyaránt. A zenei élet folyamatosan figyelemmel kíséri művészetét, legutóbbi elismerése a Liszt Ferenc-díj, amelyet 2016-ban vehetett át. Ezúttal a 2007-ben indított úttörő vállalkozását folytatja: ekkor jelent meg Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára című lemeze (szerk.: Kelemen L.), melynek anyagából néhány évvel később Pár-ének címmel koncertet és táncszínházi előadást is színpadra állított. Bartók a népdalfeldolgozásokról írta, hogy a népdalok sajátos karakterét „először is föl kell ismerni, át kell érezni, aztán pedig reliefszerűen kidomborítani a feldolgozásnál, nem pedig esetleg elhomályosítani.” Herczku most a népi ének hangvétele mellett újabb ötlettel segíti a reliefszerű kidomborítást: ez pedig az eredetileg zongorára írt művek cimbalmos átirata.
Közreműködik: Herczku Ágnes (ének); Kiss Péter (zongora); Szalai András (cimbalom); Balogh Kálmán (cimbalom); Nikola Parov (gadulka, duda); Orczy Géza (ütőhangszerek); Herédi Zsombor (harmonika) A cimbalom-átiratokat készítette: Szalai András
Bővebb információ: