A Duna Művészegyüttes legújabb előadását Juhász Gyula Trianon című versének alábbi verssorai ihlették:
„Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.”
Ha valamiről nem vagyunk képesek beszélni – mert a benne átélt öröm, vagy fájdalom az egekig ér, nincsenek hozzá szavaink, szegényes a nyelvünk, hiányzik a bátorságunk – akkor a csend, a zene, vagy akár egy gesztusértékű mozdulat „szólhat” helyettünk.
Néptánc-színházi előadásunk a maga adottságaival, eszközkészletével arra a történelmi traumára szeretne méltóképpen emlékezni, amit Trianon jelent a magyarság számára. Azt kívánja megjeleníteni, amire a történelmi értekezések, szónoklatok nem képesek.
Előadásunk címe nem kegyeleti gyertyára utal, nem a nemzethalál valamiféle víziójára, hanem a remény elevenségére. A pislákoló gyertyafény annak lesz a szimbóluma, hogy van jövő, van kivezető út az önsajnálatból, a bénultságból, túl lehet élni a fájdalmat egy percre sem feledve, miként azt Juhász Gyula írta. Ahhoz, hogy a sebek begyógyulhassanak, még sokat kell tennünk, méltóságot sugározni, bölcsességgel létezni. És kell, hogy napjainkat átitassa összetartozásunk tiszta élménye, eleven tapasztalata.
Új bemutatónk reményeink szerint zsigerekre ható élményt nyújt majd nézőinknek hazaszeretetből és a nekünk rendelt identitásból.
Az esemény facebook oldala:
Bővebb információ: