XLII. TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ • 2023. április 14–16.
tanchaz.hu
 
Település:
Ország:
Díjazási év:
Születési év: 1957
Jegyzet: nyugalmazott néptáncművész, népzenész, népzenegyűjtő, szabadfoglalkozású zenész és hangszerjavító

Leírás

Gyulán születtem 1957. március 26-án, Békés megyében.

Írásom végén szeretnék játékos, de komoly párhuzamokat húzni, zenei anyanyelvünkhöz kapcsolódóan.

Előtte egy kis adalék:

Iskoláimat Gyomán kezdtem, ahol 10 évesen már megismerkedtem a „népi vonallal”, Nagy Albert vezetésével, a Körösmenti Néptáncegyüttesben. 1971-ben felvételt nyertem a Balett Intézet első néptánc tagozatára. Mestereim Tímár Sándor és Györgyfalvai Katalin voltak. Népzene utáni vonzalmam ebben az időszakban már nagyon határozottan kiderült, ugyanis a régóta zajló balettórát azért késtem le, mert az 1941-es „Lajtha gyűjtést” hallgattam egy másik teremben önfeledten. Tíz évig voltam hivatásos táncos, utána végleg abbahagytam néptáncművészeti hivatásomat.

A 70-es évek derekán a Muzsikás Együttessel jártam koncertezni, ahol még táncosként szerepeltem, de időszakonként már muzsikáltam is velük. Zenéltem az Állami Népi Együttes „kis zenekarában” is, Ökrös Csabával, Székely Leventével, Adorján Istvánnal és Pénzes Gézával. Első zenekarom Ökrös Csabával Újstílus névre keresztelődött. 1982-ben megkaptuk a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést. (Tagok: Ökrös Csaba, Adorján István, Pénzes Géza. Későbbiekben Berecz András énekes is csatlakozott hozzánk.)

Sokunkat a 72-ben induló táncház, „revival” mozgalom ismertetett meg egymással. Néptánctagozatos időszakom alatt ismerkedtem meg Kallós Zoltán népzene kutatóval, aki a későbbi gyűjtőútjaim segítője és irányítója volt Erdélyben, ami idestova több mint 40 éve tart. Egy rövid idézet Zoli bácsitól: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk!”

Nagy öröm számomra, hogy több generáció tud együtt zenélni a Kalász Bandában, ami azt jelenti, hogy egy „nyelvet” beszélünk! Tizenegy CD-t jelentetett meg az erdélyi gyűjtéseimből a Hangvető Zenei Társulás. Mai napig zenélek, tanítok Virágvölgyi Mártával, a Népzenei Füzetek alkotójával, lejegyzőjével. Öt gyermekem van és két unokám, ezidáig. Közülük Zsuzsi, Márton és Bori is a népzenei, előadóművészi pályát választotta. Barnus és Regi általános iskolások, unokáim, Emma és Zille még aprók, de lelkesek.

És most visszatérnék az írásom elején említett komoly, de játékos párhuzamra: elsőszülött lányom és vejem születésnapi ajándéka egy DNS teszt (www.myheritage.hu ) volt számomra. Így lettem én magyar, és talán a mi szeretett népzenénk is így alakult, változott az elmúlt évezredek során.

Végül még egy kis adalék:

William Shakespeare: A zene hatalma
(részlet A velencei kalmárból – Szabó Lőrinc fordítása)

Jessica: Sose vagyok víg édes zeneszónál.
Lorenzo: S azért nem, mert a szellemed figyel:
nézz csak egy szilaj és jókedvű ménest
vagy egy csapat be nem tört, friss csikót,
ahogy forrongó vére tüzeli,
de zendüljön véletlen trombita
vagy halljanak bármilyen muzsikát,
meglásd, hogy sorra mind megállanak
s a vad szemük szelíden mereng az édes
zene hatalmán: kő, víz, s fa a költő
szerint azért ment úgy Orpheus után,
mert nincs oly dühös, nyers és bamba lény,
hogy át ne formálná kissé a zene.
Az az ember, akiben nincs zene
s akire édes összhang sose hat,
gyanus, hogy megcsal, kirabol, elárul:
lelke mozgása nehéz, mint az éj,
érzése sötét, mint az Erebus:
ilyennek ne higyj.– Hallgasd a zenét!


(Az idézetet „levadászta” Hermann Marcsi. Köszönet érte!)

Forrás: Kalász Banda weboldala