XLII. TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ • 2023. április 14–16.
tanchaz.hu
 
Település:
Ország:
Díjazási év:
Születési év: 1957
Jegyzet: néprajzi gyűjtő, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány munkatársa

Leírás

Lengyel-Kelemen László Árpád

Születtem 1957. szeptember 17-én Bogártelkén, második gyermekként a négy testvér közül. Szüleim türeiek, Lengyel-Kelemen István és László Ilona.
Elemi és középiskolába Türébe és Gorbóra jártam, Kolozsváron szakiskolai, lakatos-hegesztő végzettséget szereztem. 1977-78-ban kötelező sorkatonai szolgálatot teljesítettem Fogarason és Bukarestben. 1980-tól, apám halálát követően a család eltartása rám hárult, nővérem egyetemen, kiskorú testvéreim középiskolában tanultak, anyám mezőgazdaságban dolgozott, így én szakmunkásként helyezkedtem el Kolozsváron.
1979 tavaszán a kolozsvári táncházban találkoztam és ismertem meg Kallós Zoltánt, aki, hallva énekhangomat, bíztatott, hogy tanuljak népdalokat a türei énekesektől. A népi kultúra nem volt idegen számomra, benne éltem, szerettem is, így Zoli bácsi ösztönzésére elkezdtem gyűjteni eleinte Türében, majd – miután szert tettem egy felvevő készülékre – Magyarlónán, Bodonkuton, Mérában, Vistában.Az énekismeretem gyarapodásával a nyolcvanas évek során a táncházakban már tanítottam is az éneket.
A ’80-as években gyűjtőutakra egyre távolabbra is elkerültem, így Bihartól Moldváig járva, már a hangszeres zenét is rögzítettem. Zoli bácsi támogatásával ismereteim egyre bővültek, legtöbbször őt kísértem el az útjaira, ezért őt tekintem legfőbb tanítómnak. A hely- és emberismeretem okán, valamint a gyűjtési gyakorlatomnak köszönhetőentöbbszörvolt alkalmam magyarországi néprajzosok, zenészek, táncosok kutatásait is segíteni: Martin Györggyel három gyűjtőútján vettem résztInaktelkén és Györgyfalván, Pesovár Ferenccel Lónán jártam. Filmes felvételeinket Tötszegi Andrással Mezőségen és Kalotaszegenkészítettük.
1981-ben részt vettem az első Táncház-találkozón Budapesten, majd 1983-ban is, azután már nem kaptam többet útlevelet, hogy kiutazhassak az országból.
A népdal és népzene gyűjtése mellett a mozgalmi élet szervezésben is részt vállaltam, a táncház 1983-as betiltását követően ún. szamizdat táncházakat szerveztünk magánházaknál (Sándor Csabával, Bardócz Sándorral), valamint bálokat rendeztünk Türében, Bogártelkén, Mérában. Bár a rendőrségi zaklatások egyre gyakoriabbak voltak (1987-ben Moldvában elvettek tőlem minden rögzített anyagot), a gyűjtési lendületemnek inkább a pénz- és eszközhiány szabott gátat.
A romániai rendszerváltás több lehetőséget is hozott számomra. Egyrészt szerepet vállaltam 1990-ben a Kolozsváron újrainduló táncházban, majd az első kalotaszentkirályi tánctábor szervezésében is, ahol a későbbi években rendszeresen tanítottam éneket.
Másrészt, felismerve annak fontosságát, hogy az autentikus népzenét, népdalt és néptáncot hiteles forrásból kell megismerni, adatközlő zenészek, énekesek és táncosok fellépését szorgalmaztam, szerveztem magyarországi fesztiválokon, táncházakban, rendezvényeken. Kapcsolataimat mai napig ápolom az erdélyi hagyományőrző népzenészekkel, táncosokkal, énekesekkel.
Az 1990-esévekben a hagyományőrző zenészek és népdal iránit érdeklődés határtalanná vált (szó szerint is), nem csak a magyar nyelvterületen voltak rájuk kíváncsiak, így alkalmam volt külföldi fesztiválokra is eljutni és fellépni velük, elsősorban Németországba, Ausztriába, Hollandiába, Svájcba, Franciaországba. 2010-ben az Amerikai Egyesült Államokba a Csipke táborába hívtak meg éneket tanítani.
Lehetőségeim szerint segítettem az Erdélybe látogató laikus érdeklődőknek, vagy a szakmai úton lévőket felkeresni adatközlőket, ikonikus emlékhelyeket a hiteles tájékoztatás érdekében.
1991-ben népdalénekesként megkaptam a Népművészet Ifjú Mester címet.
A Fonó Budai Zeneházzal való közreműködésem 1997 óta tart, az Utolsó óra c. gyűjtemény anyagához az adatközlők beszervezésével is segítettem.
Több alkalommal segítettemaz adatközlők szervezésében, kiutaztatásában budapesti Táncháztalálkozóra, a jászberényi Csángófesztiválra és sok más fesztiválra, ünnepségre.
Ösztönöztem fiatal zenészeket, akik a hagyományos népzene iránt érdeklődtek, például a rövid életű Csűrős zenekar.
Bár útjaim során Erdély majdminden tájegységét megismertem, szűkebb pátriám, Kalotaszeg zenei anyagát ismerve a legjobban, CD-kiadványokon is e tájegység dalait énekelem: Kalotaszegi mulató énekek, 1996, Örök Kalotaszeg, Türei élő kalotaszegi népzene, önálló CD, 2000,valaminta Csűrös bandával.
2014-ben az EMKE díjjal jutalmazták az erdélyi táncházmozgalomban nyújtott tevékenységemet és a kalotaszegi népdalkincs megőrzéséért végzett munkámat.
A Hagyományok Házának megalakulása óta közreműködő partnere voltam, az általuk biztosított videokamerával 2016 óta igyekszem feltárni Erdély néprajzi térképének fehér foltjait, főképp zenészeket.
2021 februárjától az Erdélyi Hagyományok Háza munkatársaként dolgozom, továbbra is a gyűjtés a feladatom, a zenészek felkutatása mellett a bejárt területekről fényképanyagot is gyűjtök, amelyeken a hagyományos népi élet és kultúra, viselet van megörökítve. A rendelkezésre álló technikai eszköztárral rögzített adatok a HH archívumát gyarapítják, amelyek a továbbiakban a kutatók feldolgozására várnak.
2022 augusztusában, megkaptam a Martin György-díjat.
Munkámat örömmel végzem, olyan szolgálatnak tekintem, amivel hozzájárulok a magyar kultúra egy szeletének a feltárásához.

Kolozsvár, 2022. augusztus hava
Türei Laci