Díjazottak

Szakmai életrajz

Ratkó Lujza 1982-ben végezte el a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–néprajz szakát, és 2022-ben történt nyugdíjba vonulásáig néprajzos muzeológusként dolgozott a nyíregyházi Sóstói Múzeumfaluban, valamint a Jósa András Múzeumban. Szakmai érdeklődését a kezdetektől fogva meghatározta néptáncos mivolta, ami a néptánc, a népviselet, a folklór és a népművészet felé vonzotta. Muzeológusként Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számos falujában, valamint Kárpátalján és Erdélyben végzett néprajzi gyűjtőmunkát. Meséket, hiedelemmondákat, szokásokat éppúgy gyűjtött, mint népdalokat és gyer­mek­játékokat, viselettel és néptánccal kapcsolatos adatokat. Nemzetiségi kutatásokat is folytatott a Békés megyei és szatmári cigányság, illetve a Nyíregyháza környéki (szlovák eredetű) tirpákok körében. Több szabolcs-szatmári, illetve erdélyi táncfilmezés szervezője, valamint lebonyolítója volt. Doktori disszertációját a Nyírség táncairól és táncéletéről írta 1993-ban. Az önálló monográfiaként megjelenő műben széleskörű adatgyűjtésé­nek köszönhetően sikerült rekonstruálnia a vidék rég letűnt tánchagyományait és népviseleteit. Néptánccal kapcsolatos elméleti és egyéb írásai kötelező, illetve ajánlott irodalomként szolgálnak a Szegedi Egyetem táncantropológiai mesterképzésén és a Magyar Tánc­művészeti Egyetemen, de számos táncpedagógus a gyakorlati táncoktatásban is hasz­nálja őket. 1997-ben nyerte el a „Néprajztudomány kanditátusa” tudományos fokozatot. Kandidátusi értekezésében a Kárpát-medencei nagyböjti szokáskör új szemléletű elemzését, a karikázó, kapuzó és egyéb böjti játékok rituális szempontú értelmezését végezte el.

Legnagyobb tudományos vállalkozása a „Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészete” című, közel 800 oldalas népművészeti monográfia megvalósítása volt, mely a „Népművészeti örökségünk” című országos sorozat részeként jelent meg. A 12 néprajzos szakembert összefogó, 11 évig tartó kutató- és feldolgozó munka vezetője, a kötet szerkesztője és egyben négy tanulmány szerzője is volt. Az eddig két kiadást megért nagymonográfia tematikai, tartalmi és formai újításai, szerkesztői igényessége és művészi kivitelezése eredményeként 2015-ben Ratkó Lujza elnyerte az év legkiemelkedőbb etnográfiai teljesítményéért járó Bátky Zsigmond-díjat, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Príma-díj keretében a megyei önkormányzat különdíját.

Négy évtizedes muzeológusi pályája során több száz néprajzi tárgyat gyűjtött és archivált, állandó és időszaki kiállításokat rendezett. Kutatásainak eredményeit tanulmányokban és konferenciákon tette közzé. Három önálló és két társszerzős kötete jelent meg, illetve számos folklór és népművészeti témájú, illetve tudományelméleti tanulmányt publikált. Ezek mellett jó néhány néprajzi, bibliográfiai, bölcseleti, vallástörténeti és szépirodalmi munka szerkesztője, lektora, szöveggondozója volt.

Tudományos-szakmai-tánckutatói működésével párhuzamosan Ratkó Lujza közel három évtizedig táncoktatói, koreográfusi munkát is végzett, melynek során számos tánctáborban és tánccsoportnál (pl. Kállai Kettős Néptáncegyüttes, Nyírség Táncegyüttes, Állami Népi Együttes) tanított táncot, készített koreográfiákat itthon és külföldön, köztük az Egyesült Államokban is. Koreográfiái több esetben bejutottak az adott év legjobb alkotásait bemutató Néptáncantológiára.

Ratkó Lujza 1990 óta rendszeres résztvevője a megyei, regionális, országos és határon túli néptánc­fesztiválok, minősítő bemutatók zsűrijének. Szakmai tanácsaival, írásaival évtizedeken keresztül segítette és segíti a néptáncok, népszokások és népviseletek hiteles, hagyományhű betanítását és színpadra állítását. A korábban feltáratlan nyírségi, rétközi és tirpák viseletek az ő kutatói munkájának köszönhetően váltak ismertté nemcsak tudományos körökben, hanem a néptánc­mozgalomban is.

1999–2024 között több felsőfokú intézményben is oktatott néprajzi, táncfolklorisztikai és módszertani tárgyakat: a Magyar Táncművészeti Egyetem budapesti, nyíregyházi és más vidéki tagozatain; a Szegedi Egyetem táncantropológia mesterképzési szakán, valamint a Nyíregyházi Egyetemen, melynek Zenei Intézetében 2013-ban az ő szakmai közreműködésével indult el az országban egyedüliként a népikultúra-tanár szak.

Tudományos, szakmai és oktatói munkája mellett számos szervezet munkájában vett és vesz részt. Tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Magyar Tánctudományi Társaságnak, a Magyar Etnokoreológiai Társaságnak és a Népi Előadó-művészeti Tanácsadó Testületnek (Hagyományok Háza). Több szervezetben tisztséget is vállalt: az NKA Népművészeti Kollégiumában kurátor (1999–2013, 2016–2021), az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) Művészeti és Kulturális Kollégiumában zsűritag (2010–2013), a Népművészet Ifjú Mestere Szakmai Bizottságban elnök (2013–2017) és a Magyar Néprajzi Társaságban választmányi tag (2021–2024) volt.

Díjak, elismerések

• Országos Martin György-pályázat 1. díja (1993)
• Ámos Imre-díj (2010, Nagykálló Város kulturális díja)
• Bátky Zsigmond-díj (2015, a Népi Hagyományok Alapítvány és a Néprajzi Múzeum díja)
• „A Tánctudományért”-díj (2016, Magyar Táncművészek Szövetsége)
• „Egyetemi magántanár” cím (2018, Magyar Táncművészeti Egyetem)
• Nagykálló Város Díszpolgára (2020)
• Erdész Sándor-díj (2021, Sóstói Múzeumfalu szakmai díja)
• Móra Ferenc-díj (2022, muzeológusok állami kitüntetése)