Díjazottak
Szabadi Mihály
- Születési év: 1937
Szabadi Mihály
A Szekszárd melletti kis faluban Sióagárdon született 1937. április 4-én. Általános iskoláit szülőfalujában végezte, majd a Garay János Gimnáziumban tett érettségi után felvételt a Pécsi Pedagógiai Főiskolára. 1957. április 4-én, a huszadik születésnapján népi demokrácia ellenes tevékenység vádjával kizárták a főiskoláról. Fellebbezésre egy év kihagyással folytathatta tanulmányait, majd 1959-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát kapott.
Egy Bonyhád melletti kis faluban, Majoson kezdte a tanári pályát, majd 1962-ben Szekszárdra került és a Tolna Megyei Népművelési Tanácsadó vezetője lett, majd amikor megépült a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ, annak szakmai igazgatóhelyettese lett. Később – megbecsülve néprajzos tevékenységét – már tudományos főmunkatársként, majd módszertani osztályvezetőként kizárólag a néptánccal foglalkozott. 1995-ben a megye létrehozta a Tolna Megyei Közművelődési Szolgáltató Irodát és Szabadi Mihályra bízták a szakmai vezetését, amely nyugdíjazásáig munkahelye volt.
A népművelői munkát elhivatottsággal, szakmai alázattal végezte. Erőt adott neki az emberek szeretete és a társadalom megbecsülése. Tolna megye, Szekszárd város és szülőfalu egyaránt magas kitüntetésekkel jutalmazta. Megkapta a „Szocialista Kultúráért”, a „Kiváló Népművelő” kitüntetéseket, és pályája végén tulajdonos lett a megtisztelő „Bessenyei György díjnak” és a „Csokonai Vitéz Mihály díjnak”.
1966-ban alapította meg és 22 évig vezette az akkori nevén Szekszárdi Néptánc Együttest, amely később Bartina néven az ország egyik legjelentősebb szakmai műhelyévé vált. Nevéhez fűződik továbbá a Szekszárdi Néptánc Fesztivál megalapítása, mely azóta is folyamatosan Magyarország egyik legrangosabb országos hatókörű fesztiválja.
1962-től a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa volt. Foglalkozott népzenei gyűjtéssel, főleg a Duna menti népcsoportok és a bukovinai székelyek táncainak, dalainak gyűjtésével, valamint a szűkebb haza, Szekszárd környéki falvak, elsősorban Sióagárd folklórjának lejegyzésével. A szekszárdi együttesben kezdett el koreográfiákat készíteni, ezek bemutatásával emelkedett a Bartina Együttes a néptánc mozgalom élvonalába. A felnőtt korosztály és a különböző korú gyermekek számára készített koreográfiái (Tolnai Szvít, Szőlőtaposó, Kisugrós) mára már nyomtatásban megjelentek alapműveknek és tananyagnak számítanak. Művei rendszeresen láthatók az ország gyermektánc együtteseinek repertoárjában. E munkáságáért elnyerte az „Örökség” díjat.
Az utóbbi három évtizedben intenzíven foglalkozott a falusi közösségekben működő hagyományőrző együttesekkel. 1978-ban ő szerkesztette és rendezte a „Röpülj Páva” televíziós vetélkedőt megnyerő bukovinai székelyek műsorát, zsűrije volt szintén a TV-ben több sorozatot is megért „Tojáspatkoló” népművészeti vetélkedőnek. Jelenleg is több Tolna megyei együttes működik a szakmai irányítása alatt, amelyek az ország legjobbjai közé tartoznak. Négy évtizede vesz részt a különböző szakmai testületek munkájában, a közelmúltig tagja volt a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnökségének. A hagyományőrzésben elért eredményeiért elnyerte a „Muharay Elemér díjat”. Művészeti alkotó tevékenységéért 2007-ben megkapta a „Csokonai Vitéz Mihály díjat”.
Nyugdíjazása óta írással is foglalkozik. Az utóbbi évtizedben nyolc szépirodalmi kötetben örökítette meg a paraszti kultúrát, könyvei, mint mondta, a hagyományos vidéki élet eseményeivel, emberekkel, jellemekkel foglalkozik. „Felismertem, hogy ma elfelejtik azt a kultúrát, amit a parasztság teremtett magának, és ami nélkül nemzeti kultúra sem létezik” – jegyezte meg a nyolcvanéves Szabadi Mihály.
2007-ben jelent meg első könyve „Álmok, emlékek, gondolatok” címmel, mely a szülőfalu, Sióagárd történetével, népművészeti értékeivel foglalkozik, de az „Iskoláim” c. könyvében szól Szekszárd város művelődéstörténetéről is. Elindult a sióagárdi Csarnok-közből „Séfer Misika, árva kis gyerek”, és megérkezett a szekszárdi Prométheusz-szobor szomszédságába, a „Babits”-ba Szabadi Mihály, aki készen áll arra, hogy onnantól szűkebb hazája, Szekszárd és Tolna megye hagyományőrző népiségének egyik legfőbb letéteményese legyen, aki saját iskoláit végigjárva előlép, hogy immár majd iskolákat teremtsen. Mert Szabadi „iskolái” tanítanak! – mondja róla a kiváló barát: Dr. Say István.
A hetvenediktől a nyolcvanadik születésnapig tíz éven belül ezerhatszáz oldalnyi széppróza született a népművelő-koreográfus-etnográfus tollából, amelyben nem pusztán mennyiségi teljesítményről van szó, hanem figyelemre méltó tartalmi és formai minőségről is. A falvakat és azok hagyományait szerető, tisztelő és őrző olvasók számára emlékezetes órákat szerez a szerző. A Tolna Megyei Értéktár Bizottság méltán sorolta a legrangosabb megyei értékek tárába a „Tolna Megyéért” és a „Tolna megye Művészetéért” díjakkal kitüntetett Szabadi Mihály írói munkásságát.
Ha bárhol az országban (de bátran mondhatjuk, hogy sok európai országban is), ha valaki meghallja a „Bartina” nevet, akkor azonnal tudja, hogy Szekszárdról van szó. Szabadi Mihálynak a néptánc mozgalom, a városért végzett közművelődési tevékenység és a folklór területén maradandó értéket alkotó életművéért Szekszárd Megyei Jogú Város „Közjóért” és „Pro Urbe Szekszárd” díjakkal tüntette ki.
Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Szabadi Mihályt városunk hírnevét jelentősen növelő életműve előtt tisztelegve ismételten kitünteti a Pro Urbe Szekszárd emlékplakettel.
A Szekszárd melletti kis faluban Sióagárdon született 1937. április 4-én. Általános iskoláit szülőfalujában végezte, majd a Garay János Gimnáziumban tett érettségi után felvételt a Pécsi Pedagógiai Főiskolára. 1957. április 4-én, a huszadik születésnapján népi demokrácia ellenes tevékenység vádjával kizárták a főiskoláról. Fellebbezésre egy év kihagyással folytathatta tanulmányait, majd 1959-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát kapott.
Egy Bonyhád melletti kis faluban, Majoson kezdte a tanári pályát, majd 1962-ben Szekszárdra került és a Tolna Megyei Népművelési Tanácsadó vezetője lett, majd amikor megépült a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ, annak szakmai igazgatóhelyettese lett. Később – megbecsülve néprajzos tevékenységét – már tudományos főmunkatársként, majd módszertani osztályvezetőként kizárólag a néptánccal foglalkozott. 1995-ben a megye létrehozta a Tolna Megyei Közművelődési Szolgáltató Irodát és Szabadi Mihályra bízták a szakmai vezetését, amely nyugdíjazásáig munkahelye volt.
A népművelői munkát elhivatottsággal, szakmai alázattal végezte. Erőt adott neki az emberek szeretete és a társadalom megbecsülése. Tolna megye, Szekszárd város és szülőfalu egyaránt magas kitüntetésekkel jutalmazta. Megkapta a „Szocialista Kultúráért”, a „Kiváló Népművelő” kitüntetéseket, és pályája végén tulajdonos lett a megtisztelő „Bessenyei György díjnak” és a „Csokonai Vitéz Mihály díjnak”.
1966-ban alapította meg és 22 évig vezette az akkori nevén Szekszárdi Néptánc Együttest, amely később Bartina néven az ország egyik legjelentősebb szakmai műhelyévé vált. Nevéhez fűződik továbbá a Szekszárdi Néptánc Fesztivál megalapítása, mely azóta is folyamatosan Magyarország egyik legrangosabb országos hatókörű fesztiválja.
1962-től a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa volt. Foglalkozott népzenei gyűjtéssel, főleg a Duna menti népcsoportok és a bukovinai székelyek táncainak, dalainak gyűjtésével, valamint a szűkebb haza, Szekszárd környéki falvak, elsősorban Sióagárd folklórjának lejegyzésével. A szekszárdi együttesben kezdett el koreográfiákat készíteni, ezek bemutatásával emelkedett a Bartina Együttes a néptánc mozgalom élvonalába. A felnőtt korosztály és a különböző korú gyermekek számára készített koreográfiái (Tolnai Szvít, Szőlőtaposó, Kisugrós) mára már nyomtatásban megjelentek alapműveknek és tananyagnak számítanak. Művei rendszeresen láthatók az ország gyermektánc együtteseinek repertoárjában. E munkáságáért elnyerte az „Örökség” díjat.
Az utóbbi három évtizedben intenzíven foglalkozott a falusi közösségekben működő hagyományőrző együttesekkel. 1978-ban ő szerkesztette és rendezte a „Röpülj Páva” televíziós vetélkedőt megnyerő bukovinai székelyek műsorát, zsűrije volt szintén a TV-ben több sorozatot is megért „Tojáspatkoló” népművészeti vetélkedőnek. Jelenleg is több Tolna megyei együttes működik a szakmai irányítása alatt, amelyek az ország legjobbjai közé tartoznak. Négy évtizede vesz részt a különböző szakmai testületek munkájában, a közelmúltig tagja volt a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnökségének. A hagyományőrzésben elért eredményeiért elnyerte a „Muharay Elemér díjat”. Művészeti alkotó tevékenységéért 2007-ben megkapta a „Csokonai Vitéz Mihály díjat”.
Nyugdíjazása óta írással is foglalkozik. Az utóbbi évtizedben nyolc szépirodalmi kötetben örökítette meg a paraszti kultúrát, könyvei, mint mondta, a hagyományos vidéki élet eseményeivel, emberekkel, jellemekkel foglalkozik. „Felismertem, hogy ma elfelejtik azt a kultúrát, amit a parasztság teremtett magának, és ami nélkül nemzeti kultúra sem létezik” – jegyezte meg a nyolcvanéves Szabadi Mihály.
2007-ben jelent meg első könyve „Álmok, emlékek, gondolatok” címmel, mely a szülőfalu, Sióagárd történetével, népművészeti értékeivel foglalkozik, de az „Iskoláim” c. könyvében szól Szekszárd város művelődéstörténetéről is. Elindult a sióagárdi Csarnok-közből „Séfer Misika, árva kis gyerek”, és megérkezett a szekszárdi Prométheusz-szobor szomszédságába, a „Babits”-ba Szabadi Mihály, aki készen áll arra, hogy onnantól szűkebb hazája, Szekszárd és Tolna megye hagyományőrző népiségének egyik legfőbb letéteményese legyen, aki saját iskoláit végigjárva előlép, hogy immár majd iskolákat teremtsen. Mert Szabadi „iskolái” tanítanak! – mondja róla a kiváló barát: Dr. Say István.
A hetvenediktől a nyolcvanadik születésnapig tíz éven belül ezerhatszáz oldalnyi széppróza született a népművelő-koreográfus-etnográfus tollából, amelyben nem pusztán mennyiségi teljesítményről van szó, hanem figyelemre méltó tartalmi és formai minőségről is. A falvakat és azok hagyományait szerető, tisztelő és őrző olvasók számára emlékezetes órákat szerez a szerző. A Tolna Megyei Értéktár Bizottság méltán sorolta a legrangosabb megyei értékek tárába a „Tolna Megyéért” és a „Tolna megye Művészetéért” díjakkal kitüntetett Szabadi Mihály írói munkásságát.
Ha bárhol az országban (de bátran mondhatjuk, hogy sok európai országban is), ha valaki meghallja a „Bartina” nevet, akkor azonnal tudja, hogy Szekszárdról van szó. Szabadi Mihálynak a néptánc mozgalom, a városért végzett közművelődési tevékenység és a folklór területén maradandó értéket alkotó életművéért Szekszárd Megyei Jogú Város „Közjóért” és „Pro Urbe Szekszárd” díjakkal tüntette ki.
Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Szabadi Mihályt városunk hírnevét jelentősen növelő életműve előtt tisztelegve ismételten kitünteti a Pro Urbe Szekszárd emlékplakettel.