A 19. századig a zömében írástudatlan paraszti rétegekre kivetett adót, dézsmát, robotot "a nép egyszerű számolóeszközén", a rováson kellett községenként nyilvántartani. Az Árpád-korig visszanyúló gyakorlat szerint, amit a 14-15. században rendeletek, törvények is szabályoztak, az adó kivetését és behajtását az állami adószedő, a megyei esküdt és a községi bíró végezte, általában évente kétszer.

Az adóról lajstromok (listák) készültek. A bíró vezetésével az adószedés, adórovás a település szélső háznál kezdődhetett: "elkezdte róni a falut". Míg az írástudó adószedők az adólajstromot vezették, az írástudatlan bíró és esküdtek egy négyszögletes rovásbot egyik lapjára felvágták az első házra kivetett forintokat, másik lapjára pedig a krajcárokat. Mikor egy portával, háztartással végeztek, a felrovott jegyek után körös-körül határvonalat metszettek: kész volt az első rovat, az első kapu. Ha a bizottság leégett házhoz vagy üres telekhez ért, helyét a rováson is üresen hagyták. Üres helyet hagytak a nem adózó paplaknak, iskolának, valamint a község nemes portáinak. Az így elkészült adókivetési, akár több méteres rovásbotot végül a községházán vagy a bíró lakásán helyezték el. (A Néprajzi Múzeum gyűjteményében ilyen rovásbot is található.) Az adószedés alkalmával a községi bíró és az adószedők az adót az előzetes kirovás (hosszú rovásbot) sorrendjében szedték. Az adózó porták jobbágyaival a bíró egy apró 2-3 hüvelyk (7-8 cm) hosszúságú páros rovással számolt el. A rovás fejes része az első törlesztés után a bírónál vagy az adó és tizedszedőknél maradt a párját "nyugtatvány" gyanánt a jobbágyok és zsellérek kapták. A középkori királyi adót a hivatalos írott lajstromok mellett a népi rováson is nyilván kellett tartani.

Az adórovásokból kevés maradt fenn, hiszen a páros rovás esetén az utolsó törlesztés után megsemmisítették a pálcákat. A községi adólajstromot helyettesítő hosszú rovásbot csak a megyével vagy a községgel való elszámolásig bírt jelentőséggel. A 19. század végére az adórovás gyakorlata a legeldugottabb falvakban is megszűnt. A számrovás viszont élő gyakorlat volt pl. pásztorok, állattartó gazdák között még a 20. század első felében is. A pálcákon különböző nagyságú adóösszegek szerepelnek, de a rovások megfejtése nem minden esetben egyértelmű. A rovások pontos megfejtéséhez a helyi gyakorlat, szabályok pontos ismerete is szükséges lenne.

Néhány számrovás, adóösszeg a rováspálcákon:

II - 2 Ft
IIIIIIII - 8 Ft
XI - 11 Ft
IIIIIIIIIIII - 12 Ft
IIIIIII/ - 12 Ft
IIXX/I - 28 Ft
IIIIXIIIIIIIIII - 24 Ft (?)
IIIIIIIIIIIIIIIIXIII - 29 Ft (?)
XIIIXX - 33 Ft (?)

76 db adórovás pálca a 19. századból
Ruzsinosz (Ruginosu), Krassó-Szörény megye 1884 (Ltsz. 43082)

Néprajzi Múzeum