Táncversest
Hagyományok Háza, 2015. április 11.
A Hagyományok Háza és a Nemzeti Táncszínház közös gálát rendez a költészet napján – természetesen a tánc jegyében, ahogy a rendhagyó műfajmegjelölés mutatja.
A mívesen lüktető mozdulat és a versbe szőtt gondolat nemcsak zenei, hanem érzelmi-értelmi tartalma révén is könnyedén összesimul. Bár sokan úgy tartják, hogy ott kezdődik a tánc, ahol a szó elnémul, azért sejtjük, érezzük, hogy némely vers legbensőbb tartományait mégiscsak tánccal fejezhetjük ki leghívebben. Költők hosszú sora – Berzsenyitől, Aranytól Tóth Árpádig, Weöres Sándorig – talán emiatt is próbálkozott szavakba foglalni a szavakon túlit, megragadni a tánc lényegét, s ezáltal megnevezni a megnevezhetetlent. „Testből font jelbeszéd tölti a csarnok holt terét” – mondja Weöres.
Emellett a tánc és a vers örökös kísérlete az önmagán túllépni, a végtelent megragadni és kifejezni vágyó embernek, vagyis annak, aki a mindenséggel is méri önmagát.
Április 11-én József Attila születésnapját ünnepeljük, természetesen a műsorban rá is emlékezünk: Varga Zoltán koreográfiájában megidézzük a Tiszta szívvelt a Cédrus együttes táncosai és a Sebő-együttes segítségével. Zsuráfszky Zoltán két koreográfiájában a Nemzeti Táncegyüttes előadásában színpadra lép Vörösmarty vén cigánya, és velünk lesz egy tánc erejéig Kányádi Sándor Kossuth-díjas erdélyi költőnk. A Biharis lányok Horváth Zsófia Játékát adják elő: előadásukban a népköltészet gyerekmondókái és dalai szólalnak meg, és elénk varázsolnak egy egészen misztikus, éteri világot. Majd elkalandozunk a versektől, és a szavaktól a tánc absztrakt világába érkezünk Györgyfalvay Katalin senkihez sem hasonlítható táncnyelvével, végül elmerülhetünk a tánc lírájába, mikor átéljük Juhász Zsolt Aranyág produkcióját.
A magyar költészet napi gálaesten szeretettel látjuk mindazokat, akik a mozdulatköltemények és énekelt versek játékosan elgondolkodtató, felemelő hangulatára vágynak, hisszük, hogy részesei lesznek a pillanatnak, amikor a tánc és szó „egymást öleli s kél a habban”.