„A zene és az élet Dresch Mihálynál mindig szerves és intenzív egységet alkotott, ezért is természetes számára, hogy a belülről feltóduló hangok alapvetően a szülőföldjéhez, a tágabb környezethez tapadnak, abból merítenek, és ahhoz adnak hozzá.
A honi dzsesszmuzsikusok derékhadával ellentétben sosem arra törekedett, hogy a főáramú amerikai zenét minél hűebben szólaltassa meg, hanem annak kifejezésformáit saját kultúrája – elsősorban népzenei – hagyományaival töltse meg. Nem a tengerentúlról importált fekete muzsikát próbálta meg jól-rosszul koppintani, hanem belülről építkezett.
Saját szavaival élve a benne égő »fölséges« tűzön, a feszítő belső energiákon akart úrrá lenni és azokat formába önteni. Egész életében arra törekedett, hogy érzékeltesse: az ember egyszerre szeretheti a legtisztább dzsesszmuzsikát és az eredeti népzenét. Egyszerre lehet korszerű és magyar." (Jávorszky Béla Szilárd, 2009. május 22.)
Dresch Mihály - tenor és szoprán szaxofon, fuhun, ének
Lukács Miklós - cimbalom
Horváth Balázs - nagybőgő
Baló István - dob (magyar készítésű Gustavito dobok)
1. Páva 05:58
2. Férfiének 11:35
3. Tördelős 8:47
4. Sirató - lassú 12:47
5. Azért adtam 7:36
6. Kecskés 5:03
FA 381-2
2016, Fonó