Pesti Vigadó, 2017. október 11.
Magyarság a zenében című, 1939-ben írt alapvető fontosságú tanulmányát Kodály Zoltán e szavakkal fejezte be: „Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld? Feladatnak elég volna újabb ezer évre.”
Kodály a magyar népdalok rokonait (cseremisz, nogaj, csuvas, tatár és baskír dallampárhuzamok mentén) egyértelműen a nagy eurázsiai füves pusztán, illetve az azt övező területek ugor és türk népeinek zenéjében kereste.
A Fonó Zenekar a fesztiválon karacsáj, balkár, nogaj, baskír, valamint kumük vendégeivel a magyar népzene és a kipcsak török népek zenefolklórja közötti párhuzamokat mutatja be.
Közreműködik:
Sauluh Ibadullajev – ének, agacskomuz
Arszlanbek Szoltanbekov – ének, dombra
Aralbaj Fetteh – ének, kuraj
Kasatau Akszakallar
A Fonó Zenekar tagjai: Navratil Andrea – ének, Agócs Gergely – ének, tárogató, magyar duda, furulyák, koboz, Gombai Tamás, Pál István „Szalonna” – hegedű, D. Tóth Sándor – brácsa, tekerő, ütőgardon, koboz, Kürtösi Zsolt – bőgő, cselló, harmonika, Tárkány-Kovács Bálint – cimbalom
Bővebb információ: