Kalász Máté első lemezét személyes élmények ihlették: a buzai hegedűs Micu muziklitása, Róka Szabolcs kobza játéka, Halmos Attila szatmári gyűjtései, a legendás Palatkai Banda zenéje és a széki hegedűs legenda, Ádám
István „Icsán” játéka. Kalász Máté ezekre a hagyományokból táplálkozva, szabadon, saját fantáziájára támaszkodva játszik, magával ragadóan. A felvétel a dúzsi Lehmann Pincében készült 2017 májusában.
„A népzene maga egy csoda, ami mindig mozgásban volt, és mozgásban is marad. Ezért nem szeretem, ha megváltoztathatatlan tényeket és értékeket aggatnak rá. Én annak örülnék, ha mindenkinek a legkevesebb befolyás nélkül lehetne része ebben a csodában: szabadon, a saját fantáziájára bízva. Aki ismer engem, tudja, hogy a népzenéről alkotott véleményemet a „szerintem” szóval kezdem. Szerintem még mindig nem ismerjük igazán a népi kultúránkat, de ez nem feltétlenül baj. Viszont mindenképpen törekednünk kell rá, hogy ismeretlen mélységeihez mégis hűségesek maradhassunk.” (Kalász Máté)
Közreműködnek:
Paár Julianna – ének (1)
Kalász Máté – hegedű (1-8)
Kaszap Atilla – brácsa, három- és négyhúros kontra (1, 3-8)
Bognár András – nagybőgő, kisbőgő (1, 3-7)
Halmos Attila – hegedű, ének (3, 4, 6)
Fekete Antal „Puma" – háromhúros kontra (7)
Róka Szabolcs – koboz (2)
Szabó Dániel – cimbalom (3, 4)
Hajdú Flórián, Juhász Sándor, Gyurka Gergely – tánc (6)
1. Udvarom, udvarom (Buza)
2. Kobza és hegedű (Moldva)
3. De sok falut, de sok várost... (Szatmár)
4. Csárdás és ugrós (Kisar)
5. Sajói (Sajó mente)
6. Sohase vétettem... (Szék)
7. Dojna, csárdás és szökős (magyarpalatka)
8. Nincsen rózsa...(Buza)
Fonó, 2017
FA 397-2
5 998048 539727
A lemezkísérőből:
Buza
Az észak-mezőségi régió zenéjét mindmáig szívesen hallgatom és ezért örülök, hogy pár éve megtaláltam azt a hangzást, amit szerettem volna elmuzsikálni erről a tájegységről. Az utóbbi időben a minél kevesebb tagból álló zenekari felállást kezdtem el preferálni (duó, trió), mert így mindegyik hangszer érvényesül és ez a buzai zenében megvalósul. Micu, az utolsó buzai prímás hegedülésében élhettem át azt a szabadságot és muzikalitást, amit aztán igyekeztem a saját játékomba is átmenteni. Fontos megjegyeznem - bár ez a népzenében számomra evidens-, hogy Micu szenzációs variációit nem tudtam és nem is akartam teljesen lemásolni. Egyrészt nem etikus, másrészt számomra azon zenék egyike e gyöngyszem, melyben a legjobban lehet feszegetni a zenei stílus határait. Ebben a régióban itt találtam meg azt a zenét, amit leginkább szeretek hegedülni.
Moldva
A szakmában zenélő muzsikusok között nagyon nagy szakadék tátong a vonós és a moldvai zenekari felállások között. Ezt a távolságot kevés dolog köti össze jelenleg. Miután 2012-ben bevettek a Téka Zenekarba, része lettem egy olyan felállásnak, melynek repertoárjában szere-pelt ez a dialektus. Elkezdtem hallgatni a felvételeket, és megfogott a hegedű és a kobza közös játéka. Ezen tapasztalatok következménye, hogy duóban muzsikáljuk ezt a négy táncot a nagy-zenekari felállás helyett. Olyan muzsikussal zenéltem fel ezeket a táncokat, aki emberileg, a kobza játékával pedig zeneileg lehetett mankó a számomra: Róka Szabolcs.
Szatmár
A szatmári zene felé Halmos Attila (Tükrös) nyitotta ki a fülemet tizenhat évesen, amikor Piliscsabára jártam hozzá hegedülni. Ekkor kaptam tőle egy kazettát, amin a kisari banda zenélt. A banda játékára egy szóval annyit tudok mondani: egyértelmű. Azon túl, hogy a hegedű, brácsa, bőgő, cimbalom tökéletesen együtt mozog, egy pontnyi felesleges hangot nem tapasztalok. Nekik köszönhetően nyílt meg az utam a szatmári zene felé.
Sajó mente
Szintén egy olyan zenéről van szó, amit a Téka tagjaként ismerhettem meg. Lenyűgözött a sajói banda játéka. Van ennek a zenének egy telítettsége, amit az egyenes pallós négyhúros kontra csak tovább erősít. Ezeket a gyűjtéseket hallgatva mindig a pillanatban kimerevedő idő teljességét érzem, amit csak egy adott dallam sokszori elmuzsikálása valósít meg; nem feltétlenül kell, hogy mindig nagy változás történjen, hogy táncot váltsunk egy zenei összeállításon belül, mert egyetlen adott dallamot is lehet sokáig izgalmasan muzsikálni.
Szék
Ifj. Csoóri Sándor adta a kezembe a hangszert a kezdetekkor. Ezzel elindított egy ösvényen, aminek az egyik alapállomása a széki zene volt. Életem első hallgatott gyűjtéseinek egyike a széki Ádám István ‘Icsán’ és bandájának a játéka. Ezt a Sanyitól kapott gyűjtést ismerem legrégebbről, de a mai napig nem tudom megunni. Számomra a világ összes zenekarai közül az ő játékuk a zene teteje. Nem ismerek másik bandát, amelynek hangszeres játékában az ösztönös zenei szabadság ilyen tudatossággal találkozik. Tökéletes.
Magyarpalatka
Ennek a tájnak a zenéjét is ifj. Csoóri Sándor helyezte el az életemben. A széki kazettával egy időben kaptam meg életem első palatkai gyűjtését is. Ez a másik alapélmény, forrás és kiindulópont. Nekem innen indul és ide tart minden zene. Önmagamat a palatkai zene muzsikálásával tudom legjobban kifejezni. Tizenöt évesen 2004. december 22-én hallottam élőben először a palatkai bandát muzsikálni. Tudtam, hogy a Kodobák zseniális játéka végig fogja kísérni az életemet a végtelenségig. Lenyűgözött a hangerő, a dinamika, a tisztaság a játékukban. Nem is volt kérdés, hogy gyerekként a háttérben meghúzódva az „új” felismeré-sével hegedültem végig a palatkaiakkal a Fonóban a táncházakat azokon a szerdákon. Kodoba Márton ’Florin’, aki minden tekintetben segítette a palatkai zene megtanulását, megtalálta számomra a csodát.
A lemez kapható a Fonó webboltban , a Mesterportán és a terjesztőknél, valamint a digitális terjesztőfelületeken is.