„Ha a Kalotaszeg földjét hosszában átszelő robogó vonat ablakából ítéljük meg ezt a földet, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy annak túlnyomó része egyhangú, kietlen, sőt szomorú föld. [...] Köves, kopasz dombok szakadatlan összevisszasága. [...] Látszatra szomorú, melancholikus tájkép. De a levegő csodálatosan tiszta és a dombok szeszélyes vonalai élesek, a sziluettek határozottak, a szántók, a kaszálók színfoltjai, vonalvezetése ezen a szeszélyes területen egészen furcsán egyéni. Ebben a hideg és élesen rajzolt tájban a művész szeme, mint raffináltan megkomponált képen, észre fogja venni a kontrasztjával nagyszerűen ható embert és az embernek alkotásait. Talán sehol másutt, mint éppen a rajzában, színében olyan acélosan kemény és hideg kalotaszegi tájban, nem hatna olyan nagyszerűen a színpompás kalotaszegi népviselet, fehér vörös, sárga és fekete színfoltjaival, a világos, hidegkék égbe fúródó hegyes, melegen sötét szürkésbarna, zsendely fedésű templomtornyaival és a sátoros házfedeleivel a hófehér falak felett, a kiskertek zöld lombjai között. A tipikus kalotaszegi tájék a maga egészében ma is komoly élménye minden egészséges szemű és lelkű, a szépet szerető és a szépet megértő embernek.” (Kós Károly)
A bemutató a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Müpa és a Nemzeti Táncszínház szervezésében valósult meg.
A produkció felvételének időpontja: 2020. december 27.
Az előadás megtekinthető a MÜPA honlapján és YouTube-csatornáján .
Az esemény facebook oldala: