„A mesék útján... Belle Orsolya mint az egyszeri legkisebb leány nagyot vállalt. Célul tűzte ki, hogy nem hagyja népünk szellemi kincseit szemétdombon senyvedni – göthös csikó képében – mert tudja, hiszi és vallja, hogy az nem más, mint csudálatos aranyszőrű táltosparipa, aki éppen az emberi jövőnket viseli csillagként a homlokán.
Vele indulunk hát el az úton, hogy 11 mese, 11 stáció érintésével bejárjuk az egész, magasban lévő hazánkat, töredezett földi otthonunk éteri mását. Utunkkal ébresztgetjük a lélek mélyén szunnyadó világszép Tündér Ilonát is, aki erdőt zöldít, fákat virágoztat, s akinek nevetése nyomán is virág fakad. S aki szelíd mosolyával most is figyelmeztet, mennyire hibás is a mai ember, önzéstől, önsajnálattól, hatalomvágyól áthatott léte. Segítenek ezek a mesék, hogy fölismerjük azt is, mennyire törékeny lény is az ember, gyenge nádszál, – de egyedül a teremtés rendjében – lélekkel bír! Így hát többek, nemesebbek vagyunk minden más létezőnél, mert Teremtőnk képének és hasonlatosságának hordozói vagyunk! Olyanformán, mint a szemétdombon senyvedő csikó, aki ha avatott gazdára talál, egyszerre csak megrázza magát, és menten aranyszőrű táltosparipa válik belőle…" (Harangozó Imre)
Megrendelés és bővebb információ: