Ebben az évben emlékezünk a 100 éve született Erdélyi Zsuzsanna (1921–2015) néprajztudósra, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) néhai tagjára, az archaikus népi imádságok felfedezőjére, aki 1968 decemberében a Somogy megyei Nagyberényben – gyűjtőúton járva – találkozott a 98 esztendős Babos Jánosné, szül. Ruzics Rozáliával (Rozi nénivel), aki egy „ismeretlen hosszú szöveget mondott. Imának nevezte, melyet kicsi leány korában édesanyjától tanult.” Az idézet a híres Hegyet hágék, lőtőt lépék gyűjteményből, Erdélyi Zsuzsanna lelkes, lendületes, megindítóan szép bevezető tanulmányából származik.
Ez a találkozás végleg eljegyezte őt a néprajzzal, mert mint folytatta: „E szöveg számtalan problémát vetett fel, hosszú könyvtári kutatásra késztetett. Megnyugtató megoldást nem hozott. Az eredménytelenség az írásbeliség területéről a hagyomány világába vitt. Oda, ahonnét az ima elindított, az öregek közé: 1969 őszén terepre mentem.”
Erdélyi Zsuzsanna (1921–2015) néprajztudósRuzics Rozália születésének 150., a „Hegyet hágék...”, azaz az elsőként kiadott, Erdélyi Zsuzsanna által gyűjtött és szerkesztett archaikus népi imádság gyűjtemény kéziratának 50. évfordulója szintén ebben az esztendőben van, ami arra késztette a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatát, hogy elsőként állítsanak együttes emléket a gyűjtőnek és ismertté vált adatközlőjének. A fából faragott emlékoszlopot Nagyberényben állítják és avatják fel 2021. október 1-jén.
Beszédet mond:
Kékedi László, az MMA Népművészeti Tagozata vezetője,
Tóth András Károly, Nagyberény Község polgármestere,
dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára,
dr. Barna Gábor prof. emeritus, Erdélyi Zsuzsanna-díjas néprajzkutató [beszédét Szatyor Győző akadémikus olvassa fel]
Közreműködnek:
Jánosi András akadémikus és zenésztársai Lajtha László gyűjtéseiből muzsikálnak, Juhász Zoltán és Szerényi Béla akadémikusok pedig tanítványaikkal a somogyi tájak archaikusabb népzenei kincséből szólaltatnak meg dallamokat.