Dincsér Oszkár (1911–1977) 1935 és 1944 között működött Lajtha László munkatársaként a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárában, így a magyar népzenekutatás második nagy korszakának kulcsfigurája volt. Nevét leginkább a „Két csíki hangszer" című úttörő szemléletű tanulmány, valamint a népzenei gramofonfelvételek kapcsán ismeri a szakma. Hagyatéka 2018 végén bukkant fel, és 2019 májusában került a BTK Zenetudományi Intézet birtokába. Előadásomban Dincsér emigrációjának körülményeit és lehetséges okait járom körül. 1945 májusában érkezett Svájcba, és évekig élt a menekültügyi intézményrendszer keretei között, amely még tudományos pályája folytatásához is esélyt adott. A lehetőséggel azonban nem tudott élni, sőt 1949 elején otthoni állását is megszüntették. Pályamódosításában személyes és politikai okok is szerepet játszhattak, de különösen az a valótlanságokkal és bizalmatlansággal terhelt kommunikáció, amelybe Dincsér egyre inkább belesodródott. Mivel az újjászerveződő Magyarországon többé nem volt jelen, eredményei csak töredékesen maradtak fenn, és évtizedekre feledésbe merültek.
Az eseményt személyes részvétellel tartjuk meg, ám az előadást a Zenetudományi Intézet interneten keresztül Zoom-alkalmazással élőben is közvetíti, valamint a későbbiekben az Intézet honlapján elérhetővé teszi. Valós idejű közvetítéshez a BTK ZTI oldalán található linkre kattintva tud csatlakozni pár perccel az esemény előtt: