A táncház a régi falusi közösségekben a fiatalok szórakozó, de főként találkozó helye volt, ahol élő zenére mulattak, énekeltek, táncoltak hétvégeken, ünnepnapokon. A zene és a tánc nem csodálni való produkció volt, hanem a közösség kapcsolatrendszerének fontos alkotó eleme. A találkozás, a beszélgetés, a zene és a tánc tette lehetővé, hogy a fiatalok igazán megismerjék egymást és életre szóló kapcsolatokat köthessenek. Mivel ezek örök emberi dolgok, ezért ma sem nélkülözhetők.
Ezért örvendetes, hogy a hetvenes években budapesti fiatalok felfedezték és másokkal is megismertették ezt a többévszázados gyökerekkel rendelkező muzsikát és táncos szórakozási formát. Így jöttek létre a városi táncházak, amelyeket már nem a spontán közösség hozott létre, hanem tudatosan szervezett táncházak egy sajátságos kultúrán keresztül alakítottak új közösségeket. Beépülve a városi kultúrába, a népzene és a néptánc hamarosan népszerűvé vált, sőt mozgalommá alakult, amelyet ma már a zenészek és táncoktatók hivatásos felsőfokú képzése is támogat. A Táncház módszer, mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára is felkerült.
A táncházak létrejöttéről szóló dokumentumfilm sorozat első három része, amely Sebő Ferenc főszereplésével a mozgalom gyökereit, annak kutatási hátterét mutatja be, a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla Program Kollégiumának segítségével készült el.
Első rész: Táncház – források (26 perc), a magyar népzene- és néptánckutatás „őstörténetét” mutatja be. Míg a fonográf és gramofon felvételek egy része hallható volt korábban is, a Pátria lemezeken rögzített felvételek pedig szinte kötelező „tananyagok” a táncház zenészek tanulmányai során, addig a legkorábbi táncgyűjtések mozgóképes lenyomatai eddig kevésbé voltak ismertek. Vikár Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László hangfelvételei alapozták meg a mára világviszonylatban is egyedülálló hangzó gyűjteményt. A filmes dokumentálás terén Gönyey Sándor és Molnár István 1930-40-es évekből származó néptánc felvételei jelentették a forrásokat. A Paulini Béla által elindított Gyöngyösbokréta mozgalom hatása pedig a mai napig kimutatható a magyarországi néptánc mozgalomban.
Második rész: Táncház - volt egyszer egy csapat (26 perc). Andrásfalvy Bertalan, Pesovár Ferenc és Martin György „Tinka” néprajzi tanulmányaik során ismerkedtek meg egymással. Közös volt bennük, hogy mindegyikük néptáncos múlttal rendelkezett. Tanáraik, ismert népzenekutatók, Lajtha László, Vargyas Lajos és Kodály Zoltán ismertették meg velük a magyarság gazdag népzenei hagyományát, és indították el őket pályájukon. Később csatlakozott hozzájuk az erdélyi gyűjtőtárs, Kallós Zoltán, és még sokan mások, akik meghatározó szerepet játszottak, és még játszanak ma is a táncházmozgalomban. A három kutatóból álló csapat egyetlen ma élő tagja, Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató beszél munkásságuk elindulásáról és kibontakozásáról.
Harmadik rész: Táncház - ahogy elkezdődött (26 perc). A táncházmozgalom gyökereit bemutató sorozat utolsó része Novák Ferenc, Lelkes Lajos, Stoller Antal valamint Héra Éva, Tímár Sándor és Sebő Ferenc közreműködésével az ötven évvel ezelőtt történteket, a táncház mozgalom 1972-es indulásának körülményeit, kezdeti korszakát, valamint az első budapesti táncházak létrejöttét mutatja be.
rendező: Dénes Zoltán – Szomjas György
operatőr: Dénes Zoltán
gyártó: Nemzeti Kulturális Alap, Dunatáj Alapítvány, 2022
a Néprajzi Múzeum közreműködésével
Helyszín: Néprajzi Múzeum, MOZITEREM (-2-es szint)
Teljes árú jegy: 1.200 Ft
Kedvezményes jegy (6-26 év között és 62 év felett): 600 Ft
Jegyvásárlás:
Az esemény facebook oldala: