Martin György-díjasok

1972. január 10-én születtem Budapesten. Feleségem Kóta Judit énekes.
Két gyermekünk van: Béla 23 éves, Domokos 16 esztendős.

Fél évezreddel ezelőtt a reneszánsz nagy mesterek sokszor így nevezték magukat: „homo dilettante" – azaz „érdeklődő ember". Valószínűleg az én pályám sokszínűsége is a hajdanán élt mesterek szemléletmódjához hasonló; mindenre nyitott, az összefüggéseket kereső és azokból új utakat megalapozó személyiségemből adódik.
Mindennapi munkáim ennek megfelelően meglehetősen széles tevékenységi kört fednek le: előadó-művészet, hangszerkészítés, népzenekutatás, oktatás-nevelés, civil szervezeti tevékenység, intézményvezetés.
Iskoláim sora 1978-tól napjainkig:
• Pataky tér 1. sz. Általános Iskola ének-zene tagozata
• Óbudai Árpád Gimnázium népzene-néptánc szak
• III. kerületi Mókus utcai Állami Zeneiskola Népzenei Tagozata (1990-től Óbudai Népzenei Iskola), tekerő szak
• Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Iskola, hegedűkészítő szak
• Bessenyei György Tanárképző Főiskola ének-zene, népzene szak
• Hangszerész mestervizsga
• BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, közoktatási vezető szak
• Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, zenei mentor szak.
Életpályám különböző időszakainak tevékenységi köreiből más-más szegmens volt kiemelkedően fontos. Kezdetben az előadó-művészet, amelyhez persze rengeteg népzenekutatás is kapcsolódott. Később a hangszerkészítés foglalta le időm nagy részét, amely során jelentős hangszertörténeti kutatásokat és fejlesztéseket végeztem a tekerőn főként az előadó-művészeti és oktatási elvárások miatt. A következőkben tevékenységeimet pedagógiai tevékenység, előadó-művészet és hangszerkészítés témakörre bontva összegezem.


PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉG
Zenetanári tevékenységemet friss diplomásként 1996-ban kezdtem meg Pomázon, a Teleki-Wattay Művészeti Iskolában, ahol 2014-ig tanítottam tekerőt. Pomázi éveim alatt rendkívül jó tapasztalatokat szereztem egy kiválóan működő művészeti iskola életéről, ahol a klasszikus- jazz- népzene- tánc és képzőművészet szakágak nagyszerűen működtek. Pomázi tanári időszakom alatt folyamatos és szoros volt az együttműködésem az Óbudai Népzenei Iskolával. Részt vettem az alap- és középfokú tantervek kidolgozásában. Egykori tanárommal, Havasréti Pállal közösen megírtuk a Tekerőiskolát.
Kollégáimmal együttműködve kidolgoztuk a tekerőoktatás hétvégi kurzusait és nyári táborait, amelyek országosan és egész évben lehetőséget adnak olyan növendékeknek is, akik nem tudnak az intézményesített zeneoktatásban részt venni. E fesztiválok közül talán legfontosabb a tiszaalpári Bársony Mihály Tekerőlantos Találkozó. Három évtizeddel ezelőtti népzenekutatási eredményeinket egy jól felépített programmal, pedagógus-továbbképzésekkel, hagyományőrzők támogatásával sikerült újra élő hagyománnyá varázsolni!
A tantervek és tekerőiskola megírásával, a hétvégi kurzusok rendszerével sikerült országosan egységesíteni és hatékonyan működtetni a tekerőtanítás módszereit.
2010-ben felkérést kaptam Záborszky Kálmán igazgató úrtól, hogy kezdjem meg a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban a népzeneelmélet tantárgy tanítását, dolgozzam ki tanmenetét és érettségi rendszerét. Az aktív tanítást a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban 2018-ban befejeztem, de jelen pillanatban is a népzene, mint szakmai érettségi tantárgy országos tételkészítő bizottságának elnöke vagyok. Emellett szakértőként a népzenére vonatkozó szakképzési kerettantervek és jogszabályok előkészítésén is dolgozom.
2012-ben Kobzos Kiss Tamás igazgató úr meghívására visszatértem az Óbudai Népzenei Iskolába, immáron tanárként. A 2015-16 tanévben megbízott, 2016 szeptemberétől kinevezett igazgatóként végzem a munkám az intézményben. Az Óbudai Népzenei Iskola szellemiségét, példátlan jelentőségű módszertani kutatóközpont jellegét próbálom hangsúlyozni kiváló kollégáim segítségével. Az intézmény Magyarország legrégebbi és legnagyobb létszámú népzenei műhelye, 220 növendékünkkel 22 kolléga dolgozik. Az elmúlt évtizedekben tanáraink közül négyen kaptak Kossuth díjat, egy kollégánk a Nemzet Művésze, hárman a Magyar Művészeti Akadémia akadémikusai. Fiatal kollégáink közül négyen Junior Príma díjasok. Az Óbudai Népzenei Iskola 2008-ban Príma díjat kapott, 2017-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia elismerő oklevelét vehette át.
Pedagógiai munkám fontos része, hogy nővéremmel, Gundyné Szerényi Andrea néptáncoktató óvodapedagógussal 20 éve dolgozom élőzenés táncházi foglalkozásokon óvodákban. Ebben a témában továbbképzéseket is tartunk pedagógusoknak. 2016-tól együtt koordináljuk a „Néphagyományok az óvodában" programot Óbuda 29 óvodájában.
Az országban sokfelé kérnek fel szakmai előadások, kurzusok megtartására. Több intézményben állandó meghívott előadó vagyok. A legszorosabb az ilyen szakmai kapcsolatom a Hagyományok Házával és a Magyar Művészeti Akadémiával. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Iskolájában évente rendszeres szakmai előadást tartok, illetve a leendő kollégák elméleti és gyakorlati vizsgáztatásában is részt veszek.
Az Óbudai Népzenei Iskola, mint „országos módszertani kutatóintézet" tevékenységei szükségessé teszik, hogy minél szorosabb munkakapcsolatban álljunk azzal a közel kétszáz intézménnyel, ahol népzeneoktatás is zajlik. Ezért kezdtük el 2016-ban a Magyar Népzeneoktatás Ünnepe háromnapos rendezvénysorozatának megszervezését.