Martin György-díjasok

Takács András Gömörország kellős közepében, Sajótibában született 1931. január 8-án. Mesebeli harmadik, legkisebb fiúként indult el, és vált a felvidéki magyar néptánc fejedelmévé.

Tanulmányait nem folytathatta a Felvidéken, mivel a jogfosztottság éveiben bezárták a magyar iskolákat. Sorstársaival egyetemben ő is szökdöső diák lett, a szlovák–magyar határon átjárva tanult.

1950-ben, amikor lazult a szorítás, visszatért a szülőföldjére. Tanulmányait Komáromban, Pozsonyban és Nyitrán folytatta, ahol tanári oklevelet szerzett, majd később doktorált. Ezután egy páratlanul gazdag életpálya vette kezdetét. Ez idő tájt kezdhette el működését az idén hetvenedik évét ünneplő Csemadok, amivel új időszámítás kezdődött a felvidéki magyarság kulturális életében. Takács András a Csemadok alapító tagjaként megszervezte a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest, a legendás Népest, amelynek művészeti vezetője és koreográfusa lett. Állhatatosságának köszönhetően a felvidéki magyarság népdal- és néptánckincsét sikerült összegyűjteni.
1949-ben kezdődött a gyűjtőtevékenység, és Takács András az elsők közé tartozott, akik Zoboralján magnetofonra rögzítették a felvidéki magyar néprajz és népművészet értékeit. Ennek a generációnak és személyesen Takács Andrásnak is az érdeme, hogy a még fellelhető magyar néptánchagyomány dokumentumai ma a rendelkezésünkre állnak. Eközben sajnos megszűntek létezni azok a társadalmi keretek, amelyek a népművészetnek megannyi értékét éltették. Megszűntek a közösségek, a bennük szocializálódó emberek, az ő érzéseik kifejezőeszközei.
Munkásságának hála ma a Felvidéken különféle néptánc- és népzenei táborok működnek, és már nem csak Magyarországon, de külföldön is táncolják a felvidéki magyar néptáncokat.