Martin György-díjasok

A sárospataki Rákóczi Gimnáziumban letett érettségi után Debrecenben tanult a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-néprajz szakán. 1984-ben egyetemi doktorátusi, 1995-ben PhD fokozatot nyert, 2010 óta címzetes egyetemi tanár. Kutatási területei a népi építészet, a kisnemesi építészet és életmód, a lakáskultúra, a szabadtéri muzeológia, a népművészeti örökség közvetítése, átörökítése és a kulturális turizmus. Pályafutását a miskolci Herman Ottó Múzeumban kezdte 1987-ben, innen került a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, ahol muzeológusként, tudományos titkárként, főigazgató-helyettesként dolgozott, majd 1996. január 1-től főigazgatóként. 2014 júliusától 2015 februárjáig az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kultúráért Felelős Államtitkársága helyettes államtitkári posztját töltötte be. 2015. március 1-től ismét ő a Skanzen főigazgatója.

Szakmai sikerességét számos nemzetközi szervezetben betöltött társadalmi tisztsége is bizonyítja. 2003-ig alelnöke, 2003 és 2009 között első közép-kelet-európai elnöke az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetségének. Tagja az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának, ezen belül a Szellemi Kulturális Örökségvédelmi Szakbizottságának. 2002 és 2008 között, valamint 2012-től az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. Tagja szinte mindegyik jelentős magyar, általános muzeológiai és néprajztudományi, szakmai és civil szervezetnek is: az Országos Közgyűjtemények Szövetsége elnökségének, ennek 2010-ben elnöke volt; az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) Bizottságának, az MTA Néprajzi Szakbizottságának, a Magyar Néprajzi Társaság Választmányának, a Magyarországi Tájházak Szövetségének, az Ethnographia és az Acta Ethnographica szerkesztő bizottságának. Mindezek mellett többször választották meg a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület, a legnagyobb taglétszámmal rendelkező szakmai civil szervezet alelnökének. Kuratóriumi tagja a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Közalapítványnak, több alkalommal volt a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiumának szakmai szervezetek által delegált tagja és elnöke, illetve a Népművészet Kollégium elnöke (2015–2018 és 2018–2019 között). Jelenleg az NKA Múzeumok Kollégiumának vezetője.

Dr. Cseri Miklós 1994 óta a Skanzen főigazgatója, egyetemi oktató, tanszékvezető (Debreceni Egyetem Alkalmazott Muzeológiai Tanulmányok kihelyezett tanszék), emellett tudományos tevékenységét sem hanyagolva rendszeresen publikál. A Skanzent, új szemlélettel, nagydinamizmussal, és hihetetlen munkabírással, szakmai kihívásokkal szembenézve nemcsak működteti, de folyamatos fejlesztéssel, új tájegységek, épületegyüttes (Erdély) megépítésével bővíti is azt. Így mára Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb szabadtéri néprajzi múzeumának a főigazgatója, mely a város kiemelkedő kulturális vonzereje, s nemcsak a kül- és belföldi turizmus, de a szentendrei lakosság számára is: a múzeum a látogatószámok tekintetében – immár évtizedek óta – országosan az első 10-15 között van. Főigazgatói tevékenységének fő vezérelvét Széchenyi István általa is sokat idézett mondásával jellemezhetjük: „merjünk nagyok lenni, merjünk nagyot álmodni, legyen erőnk mindezt megvalósítani...” A nagy álmai azonban a Skanzen vonatkozásában nemcsak az intézmény tudományos munkájára, a tájegységek fejlesztésére, de azok látogatóbarát módon történő üzemeltetésére is vonatkoznak. Ehhez kiváló vezetői érzékkel egy olyan munkaközösséget – csapatot – gyűjtött össze, akiknek a Skanzen –éppúgy, mint saját magának – nem pusztán munkahelye, de egyben hivatása, elkötelezettsége, szenvedélye is.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum célkitűzése a néphagyomány őrzése, a népszokások átadása, átörökítése.A város valamennyi oktatási intézményével megkötött együttműködési szerződés a helyi szervezett iskolás csoportok látogatását támogatja kedvezmények biztosításával, így ma már nincs olyan gyerek a városban, aki legalább egyszer ne járt volna a Skanzenben. Évente több mint 80 ezer gyermek látogat el az ország minden pontjáról a Múzeumba, szervezett foglalkozások keretein belül.

Dr. Cseri Miklós javaslatára, ösztönzésére 2009 óta a Szabadtéri Néprajzi Múzeum látja el a szellemi kulturális örökség megőrzésével kapcsolatos teendőket (Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság), emellett évtizedek óta a Skanzen szervez olyan jelentős fesztiválokat, mint a Pünkösdi Örökség Ünnep (az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület közreműködésével és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége tagjainak részvételével), valamint a Hagyományaink vendégségben rendezvény (a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség társszervezésével).

Az Intézmény Szentendre Várostól nem függő, országos közgyűjtemény. A főigazgató mégis mindent megtesz azért, hogy a Skanzen – a Szentendre központjától való 3 km-es távolság ellenére – bekapcsolódjon a város kulturális vérkeringésébe. Ezt mutatja az is, hogy bár a múzeumnak néprajzi gyűjteménye van, a Skanzen a szentendrei művészek felajánlásaiból képzőművészeti gyűjteményt is létrehozott, ma ennek darabjai díszítik a múzeum igazgatási épületének falait. Az adományok „ellentételezéseként” a gyűjteményben szereplő művészek egyéni kiállításokon mutatkozhatnak be a Skanzen Galériában, melyhez minden esetben a múzeum katalógust is kiad.

Dr. Cseri Miklós magánemberként a társadalmi felelősségvállalás híve: alapító elnöke a szentendrei Rotary Klubnak, s amióta a magyarországi Rotary levált az osztrák
szervezetről és önállóvá vált, ő lett a harmadik kormányzója a Magyarországi Districtnek.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum sokrétű tudományos és közművelődési tevékenysége elismeréseként 2005-ben elnyerte a Prima Primissima-díjat. 2018-ban a Nemzetközi Visegrád-díjat, 2019-ben pedig a Magyar Örökség Díjat vehette át a múzeum képviseletében dr. Cseri Miklós. A Skanzen hírnevét öregbíti, hogy fenti elismerések mellett számos egyéni díjban is részesültek az országos intézmény munkatársai.

Dr. Cseri Miklós maga is számos díj és kitüntetés birtokosa. 1991-ben a Jankó János-díjat, 1999-ben a Pest Megye Közművelődésért díjat, 2000-ben a Pro Urbe Szentendre kitüntetést, 2002-ben a Móra Ferenc-díjat, 2003-ban a Belga Királyi Lovagrend Tiszti keresztjét, 2009-ben a Szent-Györgyi Albert Rotary-díjat, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét, 2011-ben a Pro Turismo-díjat vehette át. Tiszteletbeli tagja 1997-től az Ethnosnak, a Finn Néprajzi Társaságnak. A Szentendre Város Díszpolgára kitüntetést 2008-ban vehette át. 2021-ben kapta meg a Martin György-díjat a népművészeti hagyomány átadásáért és átörökítéséért végzett több évtizedes munkájának elismeréseként.