Martin György-díjasok

Szakmai önéletrajz

Mottóm: Örököse vagy őseid kincsének, és rajtad a sor megőrizni őket...
(Lőrincz Sarolta Aranka: Hétköznapi Hazaszeretet)

1956. szeptember 20-án a Nógrád megyei Szügy községben születem. E palóc kisfaluban töltöttem gyermekkorom, éltem meg a paraszti életforma mindennapjait. A családi környezet, az együtt élő több generációs családi idill meghatározta gyermekkorom mindennapjait, érdeklődési körömet, tevékenységemet. Itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat, majd a közeli Balassagyarmaton érettségiztem. Felsőfokú tanulmányaimat a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán folytattam, ahol gyógypedagógusi diplomát szereztem. Diplomamunkám témája is a népi kézművesség, a parasztművészet mint kismesterségek alkalmazásának lehetőségei az oktatásban, dicséretben részesült.
Nem állt tőlem távol a téma, hiszen gyermekkorom óta a családi nevelés, a mindennapok tevékenységi formája volt a szövés, faragás, kosárfonás. Tanári munkám során „kismester” szakkörök vezetésével értem el sikereket, kimagasló eredményeket. A nyolcvanas évektől kezdve állandó résztvevője voltam a Dr. Puskásné Oláh Júlia által vezetett Népművészeti Stúdióban szervezett népi kismesterségek továbbképzéseinek, mely nevelőotthoni pedagógusok számára szerveződött Nyíregyházán. Ettől az időtől kezdve munkám meghatározta, átszőtte a népművészet, azon belül is a vesszőmunkák, a kaskötés-kosárfonás. A nyíregyházi Népművészeti Egyesület tagja lettem. A kosárfonás, mint mesterség lett fő tevékenységem, megélhetésem, szakmai előmenetelem. Állandó mestere voltam a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak, hol a kaskötés-kosárfonást, mint népi kismesterséggel varázsoltam élővé a mesterség bemutatójával, kiállított termékeimmel a látogatókat. 1993-ban Nógrád megye alkotói számára kiírt pályázaton I. helyezést, 1995-ben Szegeden a Nádféleségek, a fűzvessző hasznosítása c. pályázaton III. díjban részesültem. 1996-ban kosárfonás kategóriában Mesterremek díjat kaptam.
2001-ben a Népi Iparművészeti Lektorátus személyemet, tevékenységemet elismerésképpen, „Népi iparművész”elismeréssel tüntette ki. 2002-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Népművészetért Szakalapítvány I. díjában részesültem. (Palóc szobabelső) A Népművészeti Egyesületek Szövetsége által szervezett Mesterségek Ünnepe rendezvény állandó résztvevője, kiállítója lettem, ahol kiállított termékeim formavilágával, a XXI. század elvárásainak, funkcionalitásának figyelembevételével szolgálják a kaskötés-kosárfonás tradícióinak életben tartását. 2005-ben a Népművészeti Egyesületek Szövetsége „Király Zsiga” díjban részesített. Rendszeres szekcióvezetője voltam a nagykállói népművészeti szaktáboroknak, Harangodon. (Téka, Kaláris)
Állandó kiállítója az Országos Népművészeti Kiállításoknak. (Ezüst, bronz oklevélben részesültem.)
Szabadidőm nagy részét kézműves táborokban töltöttem és töltöm a mai napig, hol a mesterséget oktatom.
A nyíregyházi közösségi, egyesületi évek hatására átértékelődő, eredendő szakmai tudásom kamatoztatva állandó gondolatként foglalkoztatott a nógrádi, a palóc, a felvidéki mesterek közösségé formálása. Palócföldön nem volt tárgyalkotó népművészettel foglalkozó egyesület, nem volt civil szervezet, mely koordinálta volna az itt élő, tehetséges, kimagasló készségekkel, képességekkel rendelkező hagyományápolókat. Talán az ország egyetlen megyéje volt Nógrád megye 2002-ig.
A mesterség művelése mellett fáradhatatlanul munkálkodtam e cél elérése érdekében, szervező munkámnak köszönhetően többedmagammal megalapítottuk a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületét. Az egyesület megalakulása óta elnökeként még több munkát felvállalva dolgozok a közösségi élet szervezésén, a hagyományőrzés érdekében. Az általam vezetett egyesület tagja lett a Népművészeti Egyesületek Szövetségének. Szoros kapcsolatot alakítottam ki civil szervezetekkel, önkormányzatokkal, a határon túl élő Felvidéki palócokkal. Az általam vezetett egyesület szakmai hálózati kapcsolatot épített ki szlovák, lengyel, orosz, ausztriai, francia, finn kézműves csoportokkal, ezzel is hozzájárulva hazánk népművészetének nemzetközi megismertetéséhez – elismertetéséhez. Munkámnak köszönhetően lett Szécsény városában „Kézművesek háza”, mely helyet, lehetőséget biztosított népi kultúránk ápolásához. 2011-től 2014-ig a Népművészeti egyesületek Szövetségének alelnökeként is dolgoztam.

Egyike vagyok azoknak, kik mesterségükkel a magyar népművészet továbbéltetésében, fejlesztésében eredményeket értünk el, a fogásokat megőrizve, a tanítványoknak továbbadva őrködjenek nemzeti értékeink, hagyományaink megtartásával, a fennmaradása érdekében. Pártfogásba veszem az ifjabb nemzedéket, hogy minél több fiatalnak adjam át tudásom, a népművészetről vallott szemléletemet.
A Szécsényben élek, mint pedagógus, mint kosárfonó népi iparművész, a népművészet iránt elkötelezett alkotó, gondolkodó, újító. Ötleteim, terveim nyomán ez a szakterület műfajilag, tartalmilag és funkcionálisan is időnként kilép a történeti népművészet hagyományos keretei közül. Munkáimmal, a hagyományos formák újraértékelésével, gazdagabbá teszem környezetünket, próbálom formálni ízlésvilágunkat, a néző emberből látót szeretnék nevelni.
2017. október 24-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szakmai Programfejlesztési és Szakképzési Osztály által szervezett - 4. (Művészet, közművelődés, kommunikáció) szakmacsoport szakképesítéseit tekintve érintett vizsgaelnökök és vizsgabizottsági tagok részére felkészítő programon vettem részt.
Jelenleg a kosárfonó szakmai vizsgák vizsgabizottságaiban tagként munkálkodok. (tagi kód: 20746)
2018-tól a kosárfonó szakmai vizsgák vizsgabizottságában vizsgaelnöki teendőket látok el.

Publikációs lista
Török János: A népi kismesterségek alkalmazási lehetőségei a kisegítő iskolai napköziotthonokban, és nevelőotthoni szabadidős foglalkozásokon (Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, - szakdolgozat, 1987.)
Török János: Népi kismesterségek alkalmazásának jelentősége a nevelőotthoni és napköziotthoni szabadidőben (Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet, 1989.)
Török János: Általános és közhasznú munkára fölkészítő 9. évfolyam programja (Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet, 1993.)
Török János: Példátadó gyakorlatok – Együtt-egymásért! (Területi Önkormányzatok Országos Szövetsége – Budapest, 2008.)

Kiállítások, szakmai elismerések
- 1986. Országos Népművészeti Szaktábor, Berkesz
- 1989. XX. Nógrádi Pedagógiai Napok, Salgótarján
- 1995. „Nádféleségek és fűzvessző hasznosítása hazánkban,” Szeged
- 1996. Mesterremek díj, IV. Nemzetközi Kézműves Találkozó, Nyíregyháza
- 1996. X. Mesterségek Ünnepe, Budapest, (I. helyezés)
- 2000. Millennium, Nyíregyháza
- 2000. Emléklap, Salgótarján
- 2001. Népi Iparművész, Budapest
- 2002. „A Pro Renovanda Cultura Hungariae” I. helyezés, Kecskemét
- 2009. XXIII. Mesterségek Ünnepe, Budapest
- 2010. XV. Élő Népművészet, Budapest
- 2010. Kitüntető okirat, Szécsény
- 2010. Élő Népművészet, XV. Országos Kiállítás, Ezüst Oklevél, Budapest
- 2015. Élő Népművészet, XVI. Országos Kiállítás, Bronz oklevél, Budapest
- 2020. A Magyarország Köztársasági Elnöke „Magyar Bronz Érdemkereszt” kitüntetésben részesített
- 2020. A Magyar Művészeti Akadémia Köztestület tagja vagyok
- 2021-ben az országos „Élő Népművészet” kiállításon „Arany oklevéllel” ismerték el alkotásomat.
- 2021. Apáczai Csere János pedagógiai díj
- 2023. Martin György-díj kitüntetés

Szécsény, 2023. 09. 17.