Martin György-díjasok

Éri István Péter (Budapest, 1953. november 11.)
népzenész, etnográfus, rádióműsor-szerkesztő, a Muzsikás együttes tagja
Díjak: Liszt Ferenc-díj, Kossuth-díj, Womex-díj, Martin György-díj
Hangszerei: brácsa, kontra, mandolin, furulyák, bőgő, ének

Éri Péter a táncházmozgalom egyik meghatározó személyisége. Mátyás István „Mundruc” magyarvistai adatközlő-táncos azt állította róla, hogy ő a legjobb tanítványa. Borbély Jolán néprajzkutató fiaként és dr. Martin György táncfolklorista, népzenekutató nevelt gyermekeként már egészen korán bekapcsolódott a néptánc és népzene világába. Nevelőapja lényegében Péteren kísérletezte ki, hogy egy tisztán városi környezetben felnőtt gyermek el tudja-e sajátítani a falusi hagyományokat úgy, hogy az számára ne egy betanult koreográfia, hanem élő táncnyelv legyen. Ez a tapasztalat vezetett el évekkel később a néptáncegyüttesek szemléletváltásához, a népi revü helyett a néptánc hagyományhű színpadi megformálásához. Mindez az Unesco szellemi kulturális örökség megőrzését célzó legjobb gyakorlatok regiszterében 2011 óta a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modelljeként szereplő táncházmozgalom megszületése szempontjából is meghatározó volt.

Nem kis feladat, amit gyermekként kapott, s később felnőttként is tudatosan folytatta a megkezdett utat. Pályafutását mindvégig meghatározta a magyar néptánc, a népzene és a néprajztudományok iránti érdeklődés és szeretet. Számos népzenei gyűjtést készített, amit a Zenetudományi Intézetben őriznek. A táncház-zenei igények kiszolgálását nem jelentéktelenebb alkalommal kezdte, mint az 1972-ben megrendezett első budapesti táncház. Péter a „Sebő–Halmos duó” néven elhíresült, de valójában trió bőgőseként vonult be a táncházi történelembe. A Sebő együttesben hét évig muzsikált, 1978-tól pedig a Muzsikás együttes tagja napjainkig.

Az egyik meghatározó tanára volt a Népművelési Intézet által szervezett, az 1970-es évek végén induló táncház-zenész képzésnek. Példáját követve, önfeláldozó munkájának eredményeképpen, több száz zenész kezdett el falusi paraszt zenét muzsikálni. 1984-ben diplomázott az ELTE néprajz-román szakán.

A Muzsikás együttessel évtizedek óta koncertezik a nagyvilágban, megszámlálhatatlan hazai és külföldi népzenei és világzenei fesztiválon vett részt. Számos lemezen játszik zenei közreműködőként itthon és külföldön egyaránt. A budapesti Táncháztalálkozó lemezeinek és gálaműsorainak évekig szerkesztője volt, emellett a Magyar Televízió egyes népzenei és néptánc témájú műsorainak zenei rendezőjeként és néprajzi szakértőjeként dolgozott.

A Kossuth Rádió felkérésére 2007-től Népzene határok nélkül címmel, heti rendszerességgel vezet népzenei műsort munkatársával Vasváry Annamáriával. A Dankó Rádióban szerkesztő-műsorvezetője a „Népzene a Kárpát-medencéből” adásának. E műsorokban elsősorban a tradicionális magyar népzene, a táncházi zene és az ezekből kibomló világzenei törekvések kerülnek fókuszba, bemutatva a velünk együtt élő hazai nemzetiségek zenéjét is, esetenként párhuzamot vonva a világ népeinek zenéivel.

Lánya, Katalin és fia, Márton is örökölték a népzene szeretetét tőle, mindketten népzenészek lettek.