Martin György-díjasok

Szakmai életrajz

1957-ben született Budapesten. Gyermekkorát egy dunántúli faluban, Ozorán töltötte. Ez az időszak nagy hatással volt későbbi életére. Első hangszere a citera volt, melyen dédnagyapjától tanult. Később együtt játszott vele, a falu szokásrendjét kiszolgálva (szüret, keresztelő, névnap, tollfosztás, kukoricahántás, stb...). Kis kora óta részt vett a falusi mindennapok munkájában is, ennek köszönhetően a teljes paraszti életforma megismerése, megélése segíti a mai napig hivatása gyakorlásában.

Tizenkét éves korától él Budapesten, ekkor kezdett zeneiskolai keretek között klasszikus hegedűt tanulni. Általános iskolai rajztanára támogatásával, bíztatásával középiskolásként az Iparművészeti Főiskola grafikus szakára készült. Honismereti klubba is járt, így találkozott a fővárosban a néphagyománnyal. Társaival többek között az Őrségben végzett néprajzi és szociográfiai gyűjtéseket.

1974 őszén érték az első „táncházas élmények” a Muzsikás együttes klubjában. Ennek hatására gimnáziumi osztályfőnökével, Filó Katalinnal szervezett klubesteket iskolájában. Többek között Csoóri Sándor felesége, Marosi Julianna énekelt, Czine Mihály irodalmi estet, Sipos Mihály népzenei előadást tartott. Ezek az alkalmak, melyek beszélgetéssel, énekléssel zárultak, visszaidézték a falusi közösségben megélt élményeit. Egy dolog hiányzott, a hangszeres zene, ezért magával vitte hegedűjét és a táncházban hallott, tanult dalokat játszotta. Az élő zene erejét megtapasztalva, a gyűjtéseket hallgatva és játszva elemi erővel tört fel az érzés, hogy népzenész lesz, nem iparművész.

A Muzsikás és Sebő együttes tagjai segítették, így kezdett el hegedülni a Bartók Táncegyüttes próbáin. 1975 őszétől alkalmi zenésztársaival heti rendszerességgel már táncházat muzsikált a Veres Pálné Gimnázium pinceklubjában. 1976 nyarán az Abaújszántói Népzenei Táborban alakította meg első zenekarát, a TÉKA zenekart Lányi Györggyel és Havasréti Pállal. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Nagy Zoltán. Mindössze egy év közös munkát követően, 1977-ben elnyerték a Népművészet Ifjú Mestere díjat. A nagy öröm és megtiszteltetés megkoronázása, a Martin György által rendelt és eltáncolt legényes volt számára. A Magyarok Világszövetsége által szervezett Anyanyelvi Konferencia rendezvényein Tímár Sándor hívására 1977-től több éven keresztül egész estés műsorokat szerkesztett és vezetett zenekarával.

1978-tól a Műemlékfelügyelőség adott helyet az első Téka Klubnak a Várban. Ettől az évtől lettek hivatalosan a Bartók Táncegyüttes kísérőzenekara.

1976-ban kapcsolódott be a népzenei gyűjtőmunkába itthon és a határon túl, Kallós Zoltán és dr. Martin György segítő támogatásával. Elsőként a széki Ádám István „Icsán” és zenekarának játéka ragadta magával, majd a hangsúly Kodoba Béla és Kodoba Márton magyarpalatkai zenekarára helyeződött át. A zenészek családtagként kezelték, rengeteget muzsikálhatott velük „terepen”, miközben kialakította a maga széki és palatkai stílusát. Később Zerkula Jánostól és Vándor Jánostól tanult Gyimesben. Saját szavaival élve: „Ebből a zenéből ugyanaz a fajta vadság, és ősiség, ugyanaz a puritán, egyszerű, de szuggesztív hangzás és belső motiváció árad, amit akkor éreztem, mikor ozorai dédapám verte a citeráját és énekelt hozzá.”

1981-ben ő lett a Magyar Állami Népi Együttes első népzenész prímása. Emellett Halmos Bélával és a Tékával népzenei tanfolyamokon tanított országszerte. Ekkor lettek tanítványai az őt követő generáció tehetséges zenészei (Méta, Csík, Tükrös stb.). Az évek óta kedvelt, jól működő, több száz embert vonzó Téka klub 1982-től az Almássy téri Szabadidőközpontban kezdte meg működését. A zenekar egyre több hazai és külföldi felkérést kapott, a MÁNE kísérőzenekari funkcióját már nem tudta és nem is akarta a méltatlan feltételek mellett vállalni.

A közösség szolgálatát mindig is elsőrendű kötelességének érezte. Ennek köszönhetően született meg a „Nomád Nemzedék” tagjaival szoros együttműködésben az ország első népművészeti tábora is 1982-ben, az Őrségben. A tábor később Nagykállóban folytatódott, melyet tíz éven át vezetett. Mindig is prioritás volt számára a legkülönbözőbb művészeti ágak, tevékenységek összekapcsolása, a találkozási pontok felfedezése, hangsúlyozása és a kapcsolódás lehetőségének megteremtése. Ennek köszönhetően került sor egy olyan beszélgetésre Szomjas Györggyel, aminek eredménye az első, igazán vérbeli táncházas film, a Mulatság lett. (1989).

1984-től egyik alapítója, majd több évig tanára volt a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola Népzene szakának. A későbbiekben Veszprémben is zeneiskolai keretek között tanított népzenét.

Szerkesztője, társrendezője volt az 1986-os Táncháztalálkozó nagysikerű, azóta is egyedülálló Gálaműsorának. (A Bál)

Vezetésével a Téka a nyolcvanas évek egyik legnagyobb hatású népzenei formációjává vált.
A zenekar több külföldön és Magyarországon kiadott nagysikerű hanglemezének zenei szerkesztője és természetesen prímásként, közreműködője volt. Ezek közül kiemelkedő a „Feljön a nap” (1989).

Nagy ívű és meghatározó másfél évtized után 1991-ben kilépett a TÉKA együttesből, ekkortól a Honvéd Művészegyüttes zenekarának prímása volt nyolc éven át. Játszott többek között a Sebő, Kolinda, Hegedős együttesekben is.

1997 áprilisában még meghívott vendégként lépett fel a Muzsikással a londoni Barbican Centre-ben. 1998 őszétől hivatalosan is a Muzsikás együttes tagja. Ebben az évben született meg a „Bartók Album”, mely Bartók Béla népzenéhez fűződő szoros kapcsolatát kívánta bemutatni. Az ezt követő években a Muzsikással szédületes nemzetközi karriert futott be. A világ legpatinásabb koncerttermeiben lépett fel, a londoni Royal Festival Halltól a párizsi Theatre de la Ville-ig, az amsterdami Concertgebouw-tól a New York-i Carnegie Hallig. Rendre elismerően írtak róluk a vezető újságok, folyóiratok, plusz a zenei szaksajtó. Elsőként sikerült megvalósítaniuk a népzene és a klasszikus zene fúzióját a világ jelentős színpadain, melyben partnereik a Takács Quartett, a BBC Szimfonikusok, a Keller Vonósnégyes, a Nemzeti Filharmonikusok, Schiff András, Jandó Jenő, Fülei Balázs, Alexander Balanescu. 2008-ban a BBC Promsra – Európa legnevesebb komolyzenei fesztiváljára - kaptak meghívást, melynek százéves történetében először szólalt meg népzene. Ugyanebben az évben érte őket az a megtiszteltetés, hogy az európai együttesek közül elsőként kapták meg a népzenei/világzenei szakma legnagyobb elismerését, a WOMEX Díjat. Porteleki László a Muzsikás tagjaként lett Prima Primissima, Magyar Örökség, valamint Budapestért díjas is. Az együttes nemes vállalása 2004 óta a „Rendhagyó énekóra” sorozat, melyet a MOL támogatásával tartanak országszerte, az általános- és középiskolákban. Ezzel együtt természetesen továbbra is jelen vannak a világzenei, népzenei színpadokon itthon és külföldön.

Porteleki László, családi zenekarát POROS néven 2009-ben alapította, lemezük 2011-ben jelent meg (Poros Live). Fiatal, más zenei műfajokban jeleskedő előadóművészekkel is szívesen dolgozik. Ezeken a népzenén alapuló, alternatív programokon, gyakori társai Lajkó Félix, Porteleki Áron. A nagy sikerű „Felszállott a páva” vetélkedő során eredményesen mentorált fiatal zenekarokat, szólistákat (Csapody Tádé, Hajdu-Németh László, Tokos zenekar).
Az utóbbi időben „rendhagyó” módszerrel képez, fejleszt népzenészeket úgy, ahogy őt is tanították mesterei.