Martin György-díjasok

Stoller Antal 1944. május 28-án született Budapesten.
Gyermekkora nyarait a falusi rokonoknál töltötte, beletanulva a paraszti munkákba, megjegyzése szerint „csak kaszálni nem tanultam meg".

1962-ben, a gépipari technikum elvégzése után felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1967-ben hőerőgépész-szakon szerzett diplomát. Első munkahelye a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodáinál volt (1967–1973), majd 1973-ban az Újpesti Dózsa SC főmérnöke lett (1973–1976). 1976-tól 1978-ig a Miskolci Tüzeléstechnikai Kutatóintézetében dolgozott tudományos munkatársként.

Néptánccal, népzenével a Közgazdaságtudományi Egyetem tánccsoportjában, 1958-ban kezdett komolyabban foglalkozni. Mesterei Halupa Béla, Manninger György, Novák Ferenc és Náfrádi László voltak. 1964-ben a többi budapesti együttessel együttműködve létrehozták a HVDSZ Jókai Művelődési Otthonban a Budapesti Néptáncosok Klubját, amit a táncházmozgalom egyik kezdeményének, előzményének tekinthetünk.

1965-ben, az intenzívebb táncos tevékenység érdekében átment a Novák Ferenc által vezetett Bihari János Táncegyüttesbe, ahol hamarosan a társadalmi vezetőség elnöke lett.
1968-ban beiskolázták az akkori Népművelési Intézet három éves néptánc-asszisztensképző tanfolyamára, ahol 1972-ben kapott B-kategóriás néptánc oktatói működési engedélyt. (Ezt – tíz éves szalmai munkája eredményeként – később A-kategóriásra módosították.) Ezután Szentpál Mária tanársegéde lett a táncírás-oktatás területén.
Időközben az együttesben Novák Ferenc asszisztensi feladatokkal bízta meg. Első koreográfiáit is a Bihari Együttesben készítette.

1971-ben Foltin Jolánnal, Lelkes Lajossal és Novák Ferenccel közös gyűjtőúton vett részt Erdélyben. Ennek az élménynek a hatására elhatározták, hogy a Budapesti Néptáncosok Klubja folytatásaként táncházat szerveznek Budapesten. Az első táncház, 1972. május 6-án az akkori, Liszt Ferenc téri Könyvklubban került megrendezésre együttműködve a Bartók, az Építők és a Vasas együttesek fiataljaival.
Kezdettől Novák Ferenc asszisztense volt a Szegedi Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztiválok gálaműsorainak létrehozásában. Különböző magyar és külföldi együttesekhez járt néptánc anyagot tanítani. Ebben a minőségében kapott felkérést 1974-ben a miskolci Avas Táncegyüttes művészeti vezetésére. Eközben –mérnöki hivatásának gyakorlása mellett –továbbra is asszisztens és aktív táncos volt a Bihariban.

1976-ban Miskolcra költözött és bekapcsolódott a megyei táncéletbe. Szervezte a színpadi és hagyományőrző táncmozgalmat, gyűjtéseket kezdeményezett és végzett. Később megbízták a megyei néptánc szakfelügyeletével. A gyűjtő munka hatékonysága érdekében társaival megalakította a BAZ megyei néptánc-, népzene- és viseletkutató szakkört, amely folyamatosan együttműködött a MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályával. Aktív részese volt a MTV által szervezett Röpülj, páva! népművészeti vetélkedő megyei műsorainak. A tévés elődöntő és döntő megyei műsorát is ő rendezte.
1978-ban a Miskolcon akkor alakult Középiskolás Diákok Önképzőkörének („KÖDMÖN") művészeti vezetője lett. (Ekkor hagyta ott eredeti szakmáját.)
1978-ban és 1979-ben Borsodi Fonó néven több napos népművészeti rendezvényt szervezett Hejőcsabán, a Művelődési Házban és annak kertjében.

1979-ben az Avas Együttes vezetőjeként megbízást kapott a Szegedi Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál gálaműsorának megírására és a kétrészes műsor koreográfiájának elkészítésére, megrendezésére. A program Vásár címmel került a Dóm-téri nagyszínpadra.
Ezt követően, még ebben az évben felkérték a budapesti Vasas Táncegyüttes művészeti vezetőjének, amit először úgy vállalt el, hogy egyidejűleg tovább irányította az Avas Együttes és a KÖDMÖN munkáját is. 1999-ig volt a Vasas művészeti vezetője.

1979-ben Vavrinecz Andrással megszervezte a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei népi énekmondók területi válogatóit. A záró bemutatót a legjobbakkal december 8-án rendezte meg a Rónai Sándor Művelődési Központban.
Még ebben az évben létrejött Miskolcon a Borsodi Fiatal Művészek Társasága, amelynek tagja lett. A Társaság Selmeczi György rendezésében és vezényletével augusztus 14-15-16-án a Diósgyőri Várban vitte színpadra ősbemutatóként Benjamin Britten Noé bárkája című operáját, egész napos gyermekprogramokhoz kapcsolódva.

1980-ban visszaköltözött Budapestre. A Vasas vezetése mellett megbízást kapott a Magyar Művelődési Intézet keretében alakuló Néptáncosok Szakmai Háza, országos néptáncos-népzenei módszertani központ megszervezésére és vezetésére. A Szakmai Ház 1982. február 2-án nyílt meg. Itt 1987-ig volt vezető, amikor leváltották egy közben alakult kulturális kisszövetkezetben vállalt mellékállású elnökhelyettessége miatti összeférhetetlenség indokával. Ezután munkatársként dolgozott tovább a Szakmai Házban.
Közben 1983-ban egy évig néptáncoktató asszisztensként működött a Néphadsereg Művészegyüttesénél.

Az együttesvezetés, koreografálás és a módszertani munka mellett kapcsolatot alakított ki az idegenforgalommal és a kapcsolódó nagyrendezvényekkel. Kezdettől részt vett a Budapesti Tavaszi Fesztivál folklór programjainak összeállításában és kivitelezésében, tanácsadója volt az IPV-nek, 1984-től négy nyáron át szervezte a Budavári Népművészeti Napokat.

1989-ben két hónapot töltött Ausztráliában (Canberra, Sydney), ahol néptáncot oktatott és koreográfiákat készített a helyi együtteseknek, záró gálát rendezett a Sydney Operaházban.
1989 és 1992 között Kiss Ferenccel rendszeres gyűjtést folytatott Kárpátalján, dokumentáltan 44 helységben.
1990-ben Novák Ferenc felkérte a Honvéd Együttes szervezési és műszaki osztályvezető főmérnökének, amivel visszakanyarodott eredeti szakmájához, de részt vállalt a művészeti munkában is.
1992-ben Novák Ferenccel megalapították a KOREOART Kulturális és Szolgáltató Betéti Társaságot, amely jelentős kulturális rendezvényeket valósított meg (Galga menti Passió, 1992, Táncháztalálkozó 1993, Tavaszhívogató buli a BS-ben, 1995, Millenniumi Fesztivál a Hősök terén 1996-ban, az Atlétikai Európa-bajnokság nyitórendezvénye, 1998, Millenniumi Sokadalom 2000-2001). A betéti társaság ügyeit ügyvezetőként, alkalmazottak nélkül intézte.

Jelenleg a 2000-ben bejegyzett Vitézi Ének Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az alapítvány feladatának tekinti a Honvéd Együttes alkotói-előadói tevékenységének támogatását, a létrehozott művészeti értékek megőrzését, archiválását, az együttes tagjainak szakmai továbbképzését, valamint népművészeti nagyrendezvények szervezését, a kulturális, népművészeti értékek felkutatását és összegyűjtését, a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenységet.

Az Alapítvány az alábbi rendezvényeket szervezte és valósította meg: „Millenniumi Sokadalom" a Kárpát-medence hét helyszínén, 2000–2001, Népművészeti Sokadalom Révkomáromban, Sepsiszentgyörgyön, Szamosújváron és Zentán, 2002, Józsefvárosi Sokadalom az Orczy-kertben, 2002, Józsefvárosi Sokadalom, 2003, Erzsébetvárosi Sokadalom az Almássy-téri Szabadidőközpontban, 2004, Budavári Nyár – Budavári Sokadalom, 2005–2006, Falunap, falumúzeum megnyitása és Bartók Béla emléksarok felavatása a Nyárád menti Jobbágytelkén, 2006, a Jobbágytelki Kulturális Egyesület megalapítása. 2008, a Balla Antal Jobbágytelki Tájház megnyitása, 2009, táncos, zenés Aratókaláka szervezése Jobbágytelkén, 2010.
Az Alapítvány 2011 óta rendezi, bővíti a Honvéd Együttes Művészeti Nonprofit Kft. archívumát.

Aktívan részt vett a Honvéd Együttes átalakításában, az új intézmény gazdasági működésének kialakításában. Az átalakulás után főmérnökként dolgozott az együttesnél, ahonnan 2005-ben ment nyugdíjba.
2000 óta művészeti vezetője a Vasas régi táncosaiból alakult Obsitos Csoportnak.

1971 óta folytat rendszeres néptánc- és népzenegyűjtő terepmunkát. 150 helységből 90 óra film, videó és 115 óra hanganyag gyűjtése fűződik a nevéhez. Gyűjtést végzett az erdélyi Beresztelke, Gernyeszeg, Jobbágytelke, Kisfülpös, Kocsord, Komló, Magyarfülpös, Marossárpatak, Mezőköbölkút, Mezőörményes, Mezőpanit, Nagynyulas, Oroszfája, Szék, Tancs, Unoka, Vajdaszentivány és Vice községekben, a Barkóságban, Matyóföldön, a Taktaközben, a Bodrogközben, Kárpátalja negyven településén, a rábaközi Szanyban és Szilben, Jászkiséren, Kántorjánosiban, Kocsordon, Öcsödön.

1992 óta ápolja a kapcsolatot Jobbágytelke közösségével, évente többször ellátogat a faluba, szervezéssel, anyagi források felkutatásával és biztosításával segíti a falu kulturális életének fejlődését.

2012 decemberében levelező, majd 2013 júniusában rendes tagja lett a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti tagozatának.

[2017]

__________________________________

Életrajzi adatok
Budapest, 1944. május 28.

Tanulmányok
1962-1967: Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar, hőerőgépész-szak
1972: néptáncoktatói működési engedély

Munkahelyek
1978: Középiskolás Diákok Önképzőkörének („KÖDMÖN") művészeti vezetője
1979-1999: Vasas Tánckar művészeti vezetője
1984-től négy nyáron át szervezte a Budavári Népművészeti Napokat
1990 a Honvéd Együttes szervezési és műszaki osztályvezető főmérnöke

Művészeti szervezeti tagság
2013–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag

Honlap: