Karácsony Zoltán előadása az ELTE Zenetudományi Intézetében

Martin György 1968-ban egy tudományos ismeretterjesztő cikkében foglalkozik először a kárpát-medencei tánczenékben előforduló páratlan ütemű és aszimmetrikus ritmusú táncdallamokkal. Írásának nem minden fejezete lett a későbbiekben részletesen kifejtve, filoló¬giailag kidolgozva: a Felső-Tisza vidéki cigány botolónótákban tapasztalható proporciós gyakorlatról ugyan két változatban is publikált magyar és angol nyelven, de a volta dallamokat elemző tanulmányához sajnos csak vázlatok, tervezetek és kottatámlapok maradtak fenn kéziratos hagyatékában. Ezek az írások elsősorban zenetörténeti és tánczenei szempontból tárgyalják a páros ütemű, valamint a szimmetrikus ritmusú kísérőzenétől eltérő dallamokat, a tánc és a zene kapcsolatát kevésbé érintik. Viszont összefoglaló jellegű műveiben, azoknál a tánctípusoknál , ahol a tánc motívumainak terjedelme és a kísérő dallam ütemének hossza nem egyezik, és emiatt ritmikai kétarcúság tapasztalható (pl. a marosszéki forgatósnál, a rába¬közi dusnál, az alföldi ugrósnál és a Szamos-völgyi lassú magyarnál), Martin óvatosan úgy fogalmaz, hogy ezek a típusok „talán a proporciós gyakorlat késői maradványai”-ként értelmezhetők.
Az előadás célja, hogy felhívja a figyelmet erre a kapcsolatra. Egyelőre nem szándékozzuk a kérdéskört teljes spektrumában kifejteni, de úgy véljük, hogy bizonyos részletek kidolgozásával közelebb juthatunk a megoldáshoz. Vizsgálatunk középpontjában egyelőre a páratlan ütemű táncok komplex zenei kíséretének kontraritmusa áll. Első lépésként pedig arra keressük a választ, hogy mennyire vág egybe a táncmotívumok ritmikája a kontraritmussal: mikor korrelál, mikor ellenpontoz, létrejönnek-e szinkópák, összevonások és elaprózások.