„Ahol a szabadság a rend,
mindig érzem a végtelent.”

József Attila

A világhoz való viszonyunk egyik alapkérdése szabadságunk mibenléte, ami társadalmi függőségünk és függetlenségünk, vagyis identitásunk talán legfontosabb meghatározója. Új bemutatónkban két impresszió, két egymástól nagyon távoli világ képe jelenik meg e sarkalatos témából kiindulva.
Az első táncképben a természettel együtt lélegző paraszti világ „idillikus” szabadságvízióját idézzük meg, azon az autentikus néptáncon és népzenén keresztül, amely évszázadok alatt formálódott és csiszolódott kristályossá a Kárpát-medence magyarságának szellemiségében. Az előadás második része pedig az urbánus létezés bonyolult szabadságfogalmát jeleníti meg, egy a magyar paraszti kultúrából eredő, korszerű szemléletű kortárs-néptáncra és világzenei hangzásra épülő sajátos nyelvezet segítségével.

Előadja a Duna Művészegyüttes és a Göncöl zenekar
Közreműködik: Kádár Ignác, ének
Zene: Dulai Zoltán, Szokolay Dongó Balázs, Both Miklós
Jelmez-díszlet: Túri Erzsébet
Fény: Lendvai Károly
Táncmesterek: Fejér Erika, Fitos Dezső, Kádár Ignác, Kocsis Enikő, Taba Csaba, Vincze Levente
Asszisztensek: Bonifert Katalin, Vámos László
Koreográfusok: Mihályi Gábor, Juhász Zsolt
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt

Május 16. csütörtök, 19.00 óra
Művészetek Palotája – Fesztivál Színház
Időtartam: 2 x 45 perc, szünettel

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Táncszínház, Emberi Erőforrások Minisztériuma